Zárszámadás, 1871

Részletes jelentés az 1871. évre

Az állami sz.-szék tisztelettel megjegyzi: hogy a ministertanács idézetét nem találja egészen teljesnek, kimaradt t. i. abból az indokolás; a sz.-szék nem állapodott meg csak ott, hogy mondja: miszerint a közlekedési ministerium csak az útépítésnél felelt meg a várakozásnak, hanem hozzá tette: „annyiban, hogy a nyitott hitelt a kitűzött ezélokra felhasználta, a vízépítésnél folytatott működése már kevésbé eredménydus, miután különösen a rendkívüli építésekre nyitott hitele csaknem egészen érintetlenül maradt" — a vasútépítésnél történt megtakarításra vonatkozó véleményét pedig ugy végzi: „a mennyiben nagyon óhajtandó lett volna a vasúti kölcsönből folyósított hitelt, a kötvények kibocsátásával szerzett pénzt nem hevertetni, hanem a törvényhozás által kijelölt hasznos beruházásokba fektetni." Több-e ezen úgynevezett „helyeslő" vagy „kárhoztató" ítélet, mint az, a mit a zárszámadás számokban kifejez? nincs-e minden következtetése a számok természetes jelentőségéhez csatolva a nélkül, hogy az administratio határát bár távolról érintené? nem parancsolja-e a törvény, hogy az állami sz.-szék a zárszámadást észrevételeivel kisérje? lehet-e méltán „Ítéletnek" nevezni egy felsőbb fórum elé terjesztett jelentésben tartalmazott bárminemű nyilatkozatot? a jelen esetben lehet-e azt egyébnek tartani, mint az állami sz.-széknek ellenőrzési tiszténél fogva megállapított és indokolt véleményét, elmondva ott, ahol a törvény parancsolja, a hová ugy a ministeri, mint a sz.-szék elnöki felelőség egyaránt tartozik: az országgyűlés el <"> 1t. Hasonló természetűnek, tehát törvénytelennek mondja — továbbá a ministertanács a sz.-széknek azon eljárását, mely szerint a kiadási hitelek felhasználása közül azon kérdés megbirálásába bocsátkozott: vájjon a ministerium a törvényszerű fedezettel kellő takarékossággal rendelkezett? sat. vájjon a tett költségek megfelelnek-e az okszerű gazdálkodás követelményeinek ? Előre bocsátva, hogy a ministertanács ez észrevételeiből azt is lehetne következtetni, hogy véleménye szerint a törvényhozás által bizonyos czélra megszavazott hitelnek a mondott czélra miként történt felhasználása az állami ellenőrzés tárgyát nem képezheti, önkéntelen azon kérdés merül fel, miként lehetséges, hogy a kormány jelen nézete oly lényegesen eltér attól, melyet az államfőkönyvelési osztály felállításakor nyilvánított, és attól, melyet az állami sz-szék ideiglenes ügyrendének tárgyalásakor ismételve elfogadott, és ő Felsége jóváhagyása alá felterjesztett. Ha az állami sz.-szék oly értelemben járt el, mint azt neki az idézett §. megparancsolta, lehet-e ezen eljárást mint törvénytelent épen azon ministertanácsnak sújtani, melynek beleegyezésével, és tanácsára lett az, mint a sokszor idézett 1870. XVIII. t. cz. 15-ik §-a alkalmazásának ke.'o magyarázata ő Felsége által is szentesítve. A ministertanács végre „Észrevételeinek" 0—10. bekezdésében azon feltevésből indul ki, hogy a számvevőszék az 1870. XVIII. t. cz.-nek oly értelmezést kiván adni, mely szerint annak működése nemcsak teljesen elvesztené ellenőr-