Zárszámadás, 1871

Részletes jelentés az 1871. évre

a mely összeg a kincstári utalványok fedezésére az 1871. X. t. cz. 4. §-ban kijelölt államkövetelések mennyiségén alól áll, ennélfogva további megjegyzésre okot nem szolgáltat. Fémváltó pénzek. A 20 és 10 krajczáros ezüst váltópénz összege 1871. junius végével volt 10.348.109 frt 30 kr, és 1872. junius végéig 10,595.195 „ (30 krra növekedett, mely összegből forgalomba bocsátatott . . 10,561.075 „ 40 kr, azaz: kevesebb 125.466 „ 70krajczárral, mint a mennyit a magyar államnak az 1869. XII. t. cz. 7. §-a, és az 1868. Yn. t. cz. 10. §-a szerint kibocsátani joga van. (Lásd az 1870-ki részletes jelentés 37-ik lapoldalát,) Helyszíni vizsgálatok. Az állami számvevőszék az 1870. XVIII. t. cz. 15. és 24. §§-ok értelmében, a helyszínén saját kiküldöttei által megvizsgáltatta a belügy minist er i u m fölügyelete alatt álló országos tébolydát Nagy-Szebenben, a p é u z ü g y m i n i s t e r i u ni alá rendelt hatóságok és kezelő-hivatalok közül: a debreczeni, kassai, szatlmiári, budai, pesti és pécsi pénzügyigazgatóság számvevő-osztályait, a debreczeni, kassai, szatlmiári, budai, pesti, duna-földvári, pécsi, nagykanizsai, székesfehérvári adóhivatalokat. a kassai és debreczeni vámhivatalt, a mohácsi, nagy-kanizsai és debreczeni sóhivatalt, a debreczeni dohánybeváltóhivatalt, a kassai dohánygyárat, a debreczeni és szathmári dohányeladási raktárakat, a budai központi állampénztárt, továbbá a tulajdonképeni államvagyon kezelésével megbizott közegek közül: Selmeczen a bányaigazgatóságot, számvevő-osztályt, a Felsőbiebertárnát és a selmeczi ezüst kohót, Beszterczebányán a jószágigazgatóságot és számvevő-osztályt, a kohót, terményárudát és erdőhivatalt, Rhoniczon a vasművet, Soóváron az igazgatóságot, számvevő-osztályt, gazdasági és erdő-hivatalt, Marmarosszigeten a bányaigazgatóság számvevő-osztályát és főpénztárát, az ottani sószállitó-hivatalt, Rónaszéken és Slatinán a sóbányákat,