Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)
1891
904 1890. A delegátió elvi határozatai. azért járult hozzá, „mert ezen növendékek a létező akadémiában nagyobbmérvü ujabb befektetések nélkül elhelyezhetők: mihelyt azonban arról volna szó. hogy a létező akadémiában a jelentkezők számához képest a növendékek szaporítására ujabb befektetések válnának szükségesekké, ezen összegek megszavazásához a bizottság nem járulhatna és felhívja a hadügyministert, hogy ezen esetben egy Magyarország területén fölállítandó uj akadémia létesítése iránt tegyen előterjesztést". A pótlovak beszerzésénél pedig felhívja a hadügyministert, „hogy azon kérdést, vájjon a hadsereg érdekében nem volna-e szükséges és czélszerii a csikó-telepek számának szaporítása, tanulmánya tárgyává tegye". Wekerle Sándor előterjeszti a költségvetést. Exposé. Az 1891. évi költségvetést Wekerle S ándor pénzügyminister 1890 október 2-án terjesztette elő. Az előterjesztés alkalmával mondott beszédében kiemeli, hogy daczára a kiadásoknál történt nagyobb emeléseknek, még pedig culturális és közgazdasági czélok tekintetéből, a költségvetés egyenlege ezúttal 4.040 frt fölösleget mutat, már pedig ez annyival megnyugtatóbb. mert az 1889. évi zárszámadások tényleges felesleggel záródnak s igy az előirányzott fölösleg valószínűsége iránt nem lehet kétség. Ezt az eredményt a következő szavakkal kiséri: „Az az immár jelentékeny és évről-évre tetemesen növekvő többlet, mely államháztartásunk kezelésében nyilvánul, az a jelenség, hogy a most előterjesztett költségvetés szerint nem uj jövedelmi források föltárása, hanem a meglevőknek belterjesebb hasznosítása és fejlesztése utján érjük el a jövedelmi többleteket, és az a körülmény, hogy államháztartásunkban az egyensúlyt éppen akkor sikerült elérnünk, midőn bár rigorositással állapítottuk meg a kiadásokat, de minden igazgatási ágazatnál elmentünk a szükséglet okszerű határáig és a mikor egyszerre egy nagy lépést teszünk előre és jelentékeny többleteket szánunk nemcsak administrativ, hanem culturális szükségleteinkre is: mindezek annak bizonyítékát szolgáltatják, hogy az előterjesztett állami költségvetés a pénzügyi consolidáltság maradandó biztosítékait rejti magában, és hogy a feltárt jövedelmi források nemcsak természetszerűen növekvő szükségleteink fedezésére lesznek elégségesek, hanem kellő óvatosság mellett képesíteni fognak arra is, hogy fokozatos egymásutánban elviselhessük azokat a
