Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1876

187G. 63 Az igy nyújtandó külön biztosítás mindazáltal az évi 700.000 o. é. aranyforintot meg nem haladhat. A ministerium az 1875: XLI. t.-cz. 4. §-nak megfelelően a nyert fölhatalmazás alapján tettekről 1875. november 18-án (valamennyi minister aláírásával) tett előterjesztést. E szerint a) a miskolcz-diósgyőri vasút épitési vállalatának 76.808 frt követelése 27.600 frtra szállíttatott le; az erre vonatkozó szerződést legközelebb törvényhozás elé terjesztendi; b) az északnyugoti vasút engedélyeseinek még a 650.000 frt biztosítására vonatkozó követelését is visszautasította, mert az engedélyesek ezt jogszerűen nem követelhették; c) a kassa-oderbergi vasút ügye, 2 millió frt kárpótlással, még folyamatban maradt; mivel a követelés biztosításának a két állam közti megosztása iránt a tárgyalások még be nem fejeztettek ; d) a miskolcz-bánrévei államvasút épitési vállalatának 146.026 frtnyi követelése még vizsgálat alatt áll; e) a gömöri iparvasutak építésének vállalkozója 4,065.958 frt kárpótlást követel, minthogy azonban a vasút építése be nem fejeztetett, a kártalanítás bírálatába a kormány nem bocsátkozott. Az említett törvény által nem kapott több vasútra fölhatalmazást a kormány. De kárpótlási tárgyalások folyamatban voltak: 1. a keleti vaspálya ügyének tisztába hozatala végett, a hol 18,925.365 frt kárpótlást követelnek; 2. a károlyváros-fiumei vasút építésének vállalkozója 17,504.940 frt 29 kr erejéig lép föl követeléssel, — és 3. a báttaszék-dombovár-zákányi vasút 2,986.779 frt 82 krral. Az 1875: XLI. törvény által kilátásba helyezett vasúti kölcsön felvételénél a kormány mindenekelőtt arra törekedett, hogy az érdekelt vasutak azt együttesen, mint egy szövetkezet vegyék föl s egységesen bocsássák ki; ez mindazáltal a vasutak részéről nem talált támogatásra. Időközben a magyar kormány a magyar járadékkölcsön létesítésén munkálkodván, megfontolandónak találta, hogy „elvégre is mindaddig, mig a kamatbiztositási viszony fennáll, első sorban csakis az állam közvetlen érdeke az, hogy az illető vasutak olcsón kapják meg a szükséges tőkéket, hogy ily módon pályáikat mentől csekélyebb (első sorban ugy is az államot terhelő) áldozattal mentől jövedelmezőbbekké tehessék; olcsóbban pedig a fenforgó viszonyok közt a vasutVasutak beruházási kölcsöne.