Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)
1887
588 1887. Az osztrák bizottság válasza. A magyar bizottság viszonüzenete. A compromissum. Ezek után a következő javaslatokat teszi az osztrák bizottság : a) a fennálló és tanácskozás tárgyát nem képező egyezmény értelmében, mely egyezmény a közös kiadások hozzájárulási arányára, a katonai határőrvidéknek a katonai közigazgatásból a polgári közigazgatásra való átmenete folytán, vonatkozik, a közös kiadások évenkint megállapítandó összegéből előzetesen, a kétszázaléknyi quota, a magyar kincstár terhére számításba veendő ; b) a vámjövedék tiszta jövedelme közösnek jelentetik ki. A vámjövedékből, a vámkezelési átalány, a fennálló és maradandóan megállapított évi összegekben fizetendő ; c) a közösügyek ezután még fedezetlen költségeinek fedezésére a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok <56 százalékkal, a magyar korona országai 34 százalékkal járulnak; d) ezen határozatok tíz évi tartamra, vagyis 1888. január 1-től 1897. deczember végéig érvényesek. — A magyar küldöttség ezen válaszra (ápril 5-én) még egy izenettel felelt, melyben előbbeni álláspontját még egyszer indokolja, de egyúttal az ügy könnyebb megoldására, szóbeli utat javasolt. A hosszas szóbeli megbeszélések compromissumra vezettek, mely 1887. ápril 20-án a következő jegyzőkönyvben talált kifejezést: „Miután a birodalmi tanács bizottsága a magyar országgyűlés bizottsága részéről kifejezett azon kívánságot, miszerint az 1872 : IV. t.-czikkben megállapított 2%-os praecipuum mellőzésével a magyar korona összes országai részére egységes hozzájárulási arányszám megállapittassék, nemcsak közjogi szempontból jogosultnak elismerte, hanem annak valósítására is kezet nyújtani kész volt, föltéve, hogy törvény alakjával bíró biztosíték nyújtható arra nézve, miszerint a praecipuum ilyetén megszüntetéséből nemcsak a legközelebbi 10 év alatt, hanem egyátalában a jelenlegi állapothoz mérve, anyagi hátrány nem fog háramolni a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokra; — ilyen, mindkét részre nézve elfogadható és megnyugtató, de egyszersmind a kiegyezési törvénynyel is teljes összhangzásban álló biztosíték azonban mindkét rész legbuzgóbb iparkodása
