Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1886

534 1885. Ernuszt Kelemen. Helfy Ignácz határozati javaslata. idejében mellőzésére birták, mert hiszi és reméli, hogy ez eljárás nem fog praecedenst képezni, mert különben a pénzügyminister nem találta volna szükségesnek ezt azzal indokolni, hogy kényszerítve volt reá". A költségvetés általános vitájában a pénzügyi helyzet képezte a főtárgyat. A mérsékelt ellenzék eddigi szokásához képest erősen támadta ugyan a kormányt, a költségvetést általánosságban nem tagadta meg, föntartván a bizalmi kérdés tárgyalását a költségvetési törvény alkalmára. A szélsőbal ismét megtagadta a költségvetést. Nézetét kifejté Helfy Ignácz, a ki egyúttal a következő határozati javaslattal lépett föl: „A kormány által beterjesztett és a pénzügyi bizottság többsége által elfogadásra ajánlott 1886. évi államköltségvetési előirányzat 13,896.424 frtnyi hiánynyal zárja le a mérleget; — de maga a pénzügyi bizottság jelentése beismeri, hogy a tényleges hiány 32,106,334 frtra rug, ennyi lévén az Összeg, melyet az állam nem saját jövedelmeiből, hanem részint kölcsönpénzből, részint tőkevagyon értékesitése által kénytelen fedezni. — E. szomorú eredmény — melyet a multak tapasztalatai szerint a zárszámadások bizonyára még sokkal kedvezőtlenebbnek fognak feltűntetni, maga mondja ki az Ítéletet a kormány felett, mely immár több mint tiz évvel ezelőtt az államháztartás egyensúlyának helyreállítására vállalkozott; ezt hirdeté kormányzata legfőbb czéljának: e czélra vette igénybe a nemzet áldozatkészségét egész a kimerülésig, elidegenitette az államjavak nagy részét, óriási összegekkel szaporította az állam adósságait, — mig másfelől a hasznos beruházásokat fokozatosan csökkentette, ugy, hogy a jelen előirányzatiján már S millióval van e czélra kevesebb fölvéve, mint a mult években. — S ha meggondoljuk, hogy e szomorú pénzügyi helyzet hosszú évi béke közepette fejlődött olyanná, lehetetlen mély hazafiúi aggodalom nélkül gondolni egy háború eshetőségére, midőn a hitel forrásai is bedugulnak, — és lehetetlen azon meggyőződésre nem jutni, miszerint az államháztartás tovább vezetése a jelen kormány kezeire veszély nélkül nem bizható. — És tekintve, hogy az aggasztó pénzügyi helyzet mellett a kormányzat többi ágaiban elért eredmények sem sokkal kedvezőbbek; hogy a közigazgatás ziláltabb, a közgazdasági állapotok pedig aggasztóbbak, mint valaha; — tekintve továbbá, hogy a reforrnkérdésekben a jelen kormány a szabad-