Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1876

32 1876. Az általanos jövedelmi pótadó. fedezésére több adójavaslattal lépett föl, meggondolta, vájjon átalános jövedelmi adónak behozatalát javasolja-e, vagy sem. Átalános jövedelmi adó által — nézete szerint — ki lehetett volna némileg egyenliteni azon aránytalanságokat, melyek akkor leginkább a földadó kivetésénél előfordultak; ámde azon nehézségek, időveszteség és költség, melyek ezen uj adónemnek rögtönzött életbeléptetésénél a gyakorlatban előfordulnának, oly nagyoknak tűntek föl, hogy az adónemnek 1875. évben leendő behozatalát javaslatba hozni nem merte. Hogy azonban mégis nagyobb jövedelmet szerezzen az államnak, 1874 október 8-án törvényjavaslatot nyújtott be „az egyenes adókra 1875. évben kivetendő rendkivüli pótlékról", mely által az egyenes adók 5% pótlékkal terheltettek volna. Ez a pótlék Ghiczy számítása szerint 3 millió forintot eredményezett volna. Ez a javaslat, magának a pénzügyminiszternek későbbi kívánsága folytán, az adóbizottságban tárgyalás alá nem vonatott és Ghiczy ezt 1875 január 27-én vissza is vonta, és helyette ugyanekkor javaslatot adott be „az átalános jövedelemadóról". Ezen javaslat tisztán a pénzügyi zavarok által igényelt pillanatnyi szükségletnek, s nem gyökeres adóreform utáni törekvésnek volt szüleménye. Ghiczy adóreformjavaslatai ugyanis már az adóügyi bizottságban lényeges ellenszenvre akadtak. A közadók kezeléséről szóló javaslatának lényeges elveit a bizottság nem fogadta el. A közadók kezeléséről szóló javaslatának sarkalatos pontja volt az, hogy az adókezelésnél a törvényhatóság és a község érdekeltsége is belevonassék. Ezt az érdekeltséget Ghiczy első sorban a háziadó behozatalával vélte elérhetőnek, mert ez esetben a törvényhatóság saját adójának behajtásánál lett volna közvetlenül érdekelt, s ez okból az állami adó behajtásánál is érdekeltségi szempontokból tevékenységet fejtett volna ki. A házi adót mindazáltal az illető bizottság az 1875. évre meghonosithatónak nem tartotta. Az adóügyi bizottság továbbá az adófelügyelői intézménynek, sőt a községi adókezelésnek lényeges kellékeit, tehát Ghiczy javaslatának sarkköveit szedte ki a rendszerből, ugy hogy Ghiczy azokat a pénzügyi előnyöket, melyek nézete szerint helyes adókezelésből el lettek volna érhetők, ily módositások után nem várhatta többé. Midőn javaslatait 1874 októberben előterjesztette, 3 millióra számította w a hiányt, melyet 5%-°s pótadójával vélt fedezhetőnek. A javas-