Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1881

1881. 367 A pénzügyi bizottság ezen conversio iránt tüzetesen tanácskozván, véleményét az 1881 ápril 23-án kelt jelentésében fejté ki. E szerint a bizottság fölvetette azt a kérdést: jogos-e az állam a beváltást törvény által kötelezővé tenni, s illetőleg a tulajdonosokat fölmondás utján járadékkötvényeik beváltására kötelezni? E kérdésre határozottan igennel válaszol és véleményét nemcsak más európai államok példája igazolja, nemcsak elismert tekintélyű hazai és külföldi jogászok véleménye támogatja, de kétségtelenné teszi a magyar aranyjáradék-kötvények szövege is, a mely nemcsak az állam által fizetendő kamat mennyiségét emliti meg, hanem első sorban azon névszerinti értékének ad világosan meghatározott és körülirt kifejezést, melynek a kötvény megfelel. Egyáltalában azt hiszi a bizottság, hogy a járadékkölcsön sohasem értelmezhető másként, minthogy az illető kölcsönvevő állam a tőke visszatérítését határidőhöz nem köti, de nein adja fel a tőke törleszthetésének, illetőleg visszafizethetésének jogát. Nem oly világos, hogy a tőke mily értékben lesz visszafizetendő ; az aranyjáradék-kötvényeken ugyanis a kötvény értéke aranyforintokban, sterling-fontokban, frankokban és márkokban van kifejezve; ezen értékek pedig a pénzforgalomban árfolyamukban egymástól némi csekély eltérést tüntetnek föl. A bizottság gyakorlati szempontból és méltányosságból helyesnek tartja azt, hogy a beváltási értéket a sterling képezze, és pedig már azért is, minthogy a törvényhozás előző intézkedései alapján a szelvények már eddig is ezen érték szerint váltattak be. De ép ezért kijelenti a bizottság, hogy az összes beváltandó összeg az árfolyamkülönbözet miatt nem 400, hanem 405 — 406 millió aranyforintot teend. Az időpontot illetőleg a pénzügyi bizottság azt helyesen megválasztottnak tartja; a conversióról folyt tárgyalások hire nélkül a kötvények árfolyama messze állott volna névértéküktől, és a pénzviszonyok hullámzása mellett hiba volna a kedvező alkalmat más conjuncturák miatt bizonytalan időre halasztani. A conversiót helyesen tartja 4%-os és nem 5%-os kötvények kibocsátása által eszközlendőnek, mert nemcsak az anyagi haszon teszi ezt kívánatossá, hanem azon fontos politikai körülmény is, hogy ezen kamatláb által a Magyarország részéről fizetett kamat és ennek következtében, remélhetőleg, Magyarország A conversió.