Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)
1876
2 1876. A trónbeszéd a pénzügyről. függetlenségi és a 48-as pártokhoz tartozott és 25 képviselő nemzetiségi párti volt. Az általános választásoknál gróf Lónyay Menyhért és gróf Apponyi Albert nem kaptak mandátumot s igy a főrendiházban foglaltak helyet. — Az uj választások igen sok uj embert hoztak a képviselőházba ; összesen 197 uj képviselő jelent meg, köztük 165 szabadelvű, 8 jobboldali, 15 függetlenségi és 9 nemzetiségi párti. A kormány az augusztus29-re egybehitt országgyűlésen tehát fő czéljának valósitása végett, a pénzügyi viszonyok helyreállítására egész erővel fölléphetett. Tette is azt, ami kitűnik már a trónbeszédből is r melynek tartalma egészen a pénzügyi helyzetre volt alapítva. A trónbeszéd a többek közt igy szól: „A közélet és a kormányzat majd minden ágában mélyen beható törvényhozási intézkedések szükségesek, hogy Magyarország a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelkedjék, melynek elemeit birja gazdag természeti forrásaiban r és melyre az országot emelni atyai szivünk forró óhajtása. Ennek első és nem mellőzhető föltétele: az ország pénzügyeinek rendbehozatala. Halasztást nem tűrő teendőik között komoly megfontolásukat és folytonos figyelmüket első sorban az államháztartás rendezése és az ezzel kapcsolatos kérdések megoldása fogja igénybe venni. Magyarország tekintélye, hitele és állami létének biztosítása egyaránt parancsolja, hogy a szükséglet és a fedezet között a sulyegyen minél előbb helyreállíttassák. Ismerjük e föladat sokoldalú nehézségeit. Elvállalt kötelezettségek, monarchiánk biztonságának elutasithatlan követelményei, a közigazgatás és fejlődés szükségletei állanak itt szemben a legnagyobb takarékosság jogosult követelményeivel. De bizton hisszük, hogy ha a kormányzat minden ágára nézve, a jó gazdálkodás érdekében megtörténik mindaz, minek megtörténni kell és minek az állam létföltételeinek, biztonságának és fejlődésének veszélyeztetése nélkül megtörténni lehet; — ha czélszerü és gyökeres kormányzati és igazságszolgáltatási javítások eszközöltetnek; — ha a nemzet híven egész múltjához készséggel és nemes kötelességérzettel meghozza azon áldozatokat, miket a kitűzött üdvös czél liazafiságától követel; — ha a hitelviszonyok javítása és rendezése, a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztésére szükséges egyéb intézkedések által gondoskodva leend az adóképesség emeléséről és a vállalandó terhek