Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)
1878
136 1878. A quóta. és a 30% quóta mellett Magyarország hozzájárulási hányada 31'4 %-ra rug. Ugyanis az 1872., 1873., 1874. és 1875. években tett a határőrvidék egyenes adója ..... 8,823.911 frtot » közvetett adója 1,799.405 » összesen . 10,623.316 > s igy egy évi átlagban 2,655.829 » hozzáadva Magyarország évi átlag adóját . . . 112,502.318 » az Osztrák évi átlag adót 275,335.603 » az összes évi adóátlag . 390,493.750 » miből az emiitett százalék-számok következnek. Sőt ha az 1872 : IV. t.-cz. közbe nem jött volna, Magyarország a határőrvidékkel együtt 115,158.147 frt jövedelme szerint 29 ,48°/ 0-ot és nem 3r4°/ 0-ot tartoznék hozzájárulásban fizetni. A bizottság mindezt nem azért emliti föl, mintha a határőrvidéki praecipium kérdését kívánná szóba hozni, hanem hogy Magyarországot nem az egyoldalú előny vezeti, midőn a számítás alapjául a közvetett és közvetlen adók évi átlagát veszi. A Herbst által szerkesztett és az osztrák bizottság junius 14. ülésében elfogadott üzenetben mindenekelőtt utalás történik arra, hogy a határőrvidék számára megállapított 2°/o °ly megállapodás, mely nem bizonyos meghatározott időre történt, hanem a magyar korona országai és a Felség többi országainak időnként érvényes hozzájárulási arányától függetlenül érvényes. Ezen quótának további fönnállása az emiitett magasságban magában értve nem képezhet tárgyalási anyagot, nevezetesen nem a két küldöttség közt. Tárgyalandó igenis a kérdés mennyiben és mily föltételek alatt tartassék fönn a vámjövedelem közös bevételnek. Az osztrák bizottság utal arra, hogy az Ausztriában bevett vámok, a Magyarországban heveitekhez képest aránytalanul nagyobbak. 1 A brutto vámjövedelemnél az arány 86'3 : 13"7, a vámjövedék fölöslegénél pedig 87"6 és 12'4 0/ 0- És ha nem is állitható az, hogy a vámozás helye megfelel a fogyasztás helyének, az aránytalanság mégis oly nagy, hogy Ausztria fölénye kétségtelen s igy hátránya a vámjövedelem közössé tételénél világos. A vámok tehát csak akkor tarthatók meg közös bevételül, ha a velük kapcsolatos kiadások, tehát az adóvisszatéritések és a vámkezelési átalány az eddigi szabályok szerint továbbra is föntartatnak. 1867-ben a quóta megállapításánál a vámtarifa megvolt határozva; most a vámtarifa módosításáról van szó a nélkül, hogy a bizottság ismerné a részleteket; ez okból föltétel nélkül
