Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1878

126 1878. Appropriatio. A főrendiház. Ghiczy nyilatkozata. meg nem szavazzák; holott Geb bel Károly a szászok nemzetiségi sérelmeire, Kaas Ivor a fusio sikertelenségének taglalására látták czélszeriinek az alkalmat s hosszabb felszólalásban támadtak különösen a ministerelnök ellen. Kaas Tiszának a közigazgatási reform ügyében követett politikájára utal s beszédét igy végzi: „megvallom, hogy sem múltja, sem előttem ismert nézetei nem adják meg a bizalmat aziránt, hogy ha ő vezeti a közigazgatási reformot: abban Magyarország üdvét lássam megvalósítva. Igenis azt hiszem, hogy a központ erejét az ő reformja erősitni fogja. Ezt nem is gáncsolom, de attól félek, hogy a szabadság követelményeinek az ő reformja nem fog eleget tenni." Széli Kálmán pénzügyminister ez alkalommal az appropriatióról is elmondá nézeteit. „Sohasem tartottam helyesnek azon szokást, mely szerint a költségvetési törvénynek, mely nem egyéb, mint a ház által megállapított költségvetésnek foglalatja, megszavazása, a bizalmi kérdés szempontjából Ítéltetik meg. Nem tartottam helyesnek azért, mert más parlamentek szokásához képest is ezen törvényjavaslatnak elfogadását tisztán a költségvetés tárgyalásának következményeként tekintettem mindig, s azt tartottam, hogy az ellenzéknek a bizalmi kérdés fölvetésére elég tere és alkalma van más kérdéseknél, hol azt megteheti anélkül, hogy mint itt történnék, a költségvetésnek esetleges megtagadása által megtagadtatnának oly állami kiadások és oly állami szükségletek, melyek nem valamely kormányhoz, nem személyekhez vannak kötve." A költségvetési törvényjavaslat azonban még ugyanabban az ülésben lett a képviselőház részéről elfogadva. A főrendiház junius 22. ülésében tárgyalta és fogadta el a költségvetést. A részleteknél Haynald érsek kijelenté, hogy ugy ő, mint a klérusból jelenlevők megszavazzák ugyan az egyetemi alapot, de ebből az alap természetére vonatkozólag a jövőre minden következtetés ellen tiltakozik; ezen nyilatkozathoz gróf Cziráky János is csatlakozott, Nemsokára véget is ért az 1875—8. országgyűlés. Befejező ülésében junius 29-én ezen országgyűlésről szépen mondá Ghyczy Kálmán, a ház elnöke: „kezdetéhez nagy várakozás, vérmes remények voltak csatolva; most sok oldalról