Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1878

1877109 Kiegyezési törvények: a quóta 1878: XIX. a vámszövetség 1878: XXII. a Lloyd szerződés 1878: XX. — a nyolczvanmilliós bankadósság 1878: XVI. Szeszadó 1878: XXIY. — czukoradó 1877: XIX. 1878: XXIII. — földadó a határőrvidéken 1878: X. bélyegilleték. Rézváltópénz 1878: VI. Járadék-kölcsön. Az 1878. zárszámadások. A közgazdasági kiegyezésnél, a bankügy körül és a nemzetközi kereskedelmi politikában épugy, mint a keleten, főkép legközvetlenebb szomszédságunkban Szerbiában és Bosznia-Herczegovinában mindinkább kellemetlenebb helyzet fejlődött a Tiszakormányra nézve. A közvélemény egy része, mely kezdetben az önálló közgazdasági politika, s igy az Ausztriától való elválás. ban és önálló vámterületben látta az ország egyedüli regenerálójának lehetőségét, szigorú ellenőrködéssel követte a kormány minden léptét a kiegyezési kérdésekben; a legnagyobb éberI séggel kereste ki és hangoztatta naponkint a Tisza-kormány i programpontjai közül azokat, melyek a nemzeti vagyonosodás 1 és az adóképesség fokozódását a vám- és kereskedelmi szövetség megújításánál kilátásba helyezték; s minden alkalommal hanI goztatták az eredménytelenséget, mely szerintük a tárgyalásokban I érvényre jut. A banktárgyalásoknál az a kérdés, mely szerint [ a bank kormányzói a két állam részéről a király által nevezI tessenek ki, osztrák részről ellenzésre találván : alkalmat adott 1 arra, hogy Tisza ministertársaival együtt lemondásukat adják. 1 A kabinet 1877. február 8-án mondott le, minthogy azonban uj kabinet alakítására nem Tállalkozott a fölhivottak közül senki, a kabinet február 26-án ismét egész teljességében kineveztetett. Az 1877. február 27. ülésben, midőn Tisza újonnan kinevezett ministereivel megjelent s előadta megmaradásának okát, a többek közt igy szólt : „Tudjuk, hogy midőn ezen kiegyezést elfogadjuk, nehéz, súlyos felelősséget vállalunk magunkra: de meggondolva ugy hazai, mint az általános, ugy politikai, mint pénzügyi helyzetet, azt találtuk — és semmi egyebet nem gondoltunk meg, mint hazánk érdekét — azt találtuk, hogy ezért elvállalhatjuk a felelősséget; de nem vállalhatnék el azon bajokért, a melyek bekövetkezhetnének, ha egy ilyen egyezséget el nem fogadnánk." Sennyey Pál báró a képviselőházban elmondta ezután, „ miért uem fogadta el a megbízást az uj kormány alakítására. A politikai helyzet. Tisza lemondása. Tisza marad. Sennyey nyilatkozata.