Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1877

1877103 Utasittatik a ministerium, hogy mindenekelőtt a határőrvidéki beruházásokra rendelt alapnak jelenleg készletben levő összegéből, annak erejéig, a Vinkovczetől Broód felé vezető vasútat azonnal épittesse ki és tegye üzletképessé, továbbá a dályavinkovczei vonalnak az államkincstár terhére létesitéséről egyidejűleg gondoskodjék, a törvényhozásnak tartatván fenn a vasútvonal engedélyezésének jóváhagyása (3. §.). Felhatalmaztatik a ministerium, hogy a mennyiben a határőrvidéki állami erdők alapul vétele mellett leendő pénzművelet ezt lehetővé tenné, az 1. §. a) és b) pontja alatt emiitett vasútvonalak épitését és üzletét akár az épités folyama alatt, akár annak befejezése után, az államkincstárnak megterheltetése nélkül, engedélyezhesse; a vasútvonalak engedélyezésének jóváhagyása a törvényhozásnak tartatván fönn (6. §.). Az a) és b) pont alatt emiitett vasútak üzlete a törvényhozás további rendelkezéséig a ministerium által kezelendő (7. §.). A mennyiben e vasútvonalak bevételei az üzleti kiadásokat nem fedeznék, a hiányt az államkincstár pótolja; viszont az üzleti kiadások fedezése után fenmaradó tiszta jövedelem hasonlag az államkincstárba folyik (9. §.). A ministerium utasittatik, hogy a budapest-zimonyi vasút építésének biztosítása alkalmával, biztosítsa egyszersmind Zimonynak Mitroviczával való összeköttetését is (10. §.). Határörvidéki vasút. Széli Kálmán 1877. márczius 22. nyújtotta be az 1873: XXXIII. t.-cz. alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltásáról szóló törvényjavaslatot, melyben utalva arra a körülményre, hogy a pillanatban a pénzpiaczon kedvezőbb hangulat mutatkozik, tágkörü fölhatalmazást kért az utalványok beváltására, illetőleg járadékjegyek kibocsátására. A pénzügyi bizottság még márczius 23-án tárgyalta a javaslatot, s azt elfogadásra ajánlotta; Lukács Béla mindazáltal külön véleményben kifejtette, hogy a fölhatalmazás túlságos nagy s ujabb előterjesztést követelt. A törvényhozás azonban a kormány előterjesztését fogadta el. Az igy létrejött 1877: IX. t.-cz. „az 1873: XXXIII. t.-cz. alapján forgalomba hozott kincstári utalványok beváltása czélÁUamadósság.