Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1873

434 1873. 54 milliós kölcsön. bizalmat helyezni nem lehet; mondja ki a ház, hogy a jelen kormánynak a kivánt kölcsönt meg nem szavazza". A balközép ugyan nem mellőzte a szívesen kínálkozó körülményt, hogy a kormány eddigi eljárását szigorú és kíméletlen bírálatnak alája ne vesse, de vezére Tisza beszédében a kölcsön fölvételének nélkülözhetlen szüksége elől ki nem térhetett. „Én — ugymondá — gondoskodni azon összegek előteremtéséről, létesítéséről, a melyek okvetetlenül, múlhatatlanul szükségesek, nem azért, hogy jövőben beruházások történjenek, hanem legnagyobb részben azért, hogy a nemzet kötelezettségeinek elég tétessék; bármint ítéljek is azon pénzügyi politika felett, mely ezen helyzetet előhozta: kötelességemnek tartom. És ha bizalomról van szó, nincs ott szó, hol az összeg előteremtésének kérdése forog fönn. hanem lehet bizalomról szó ott, hol az illető kormány felhatalmaztatik, hogy a létrehozott összegeket elköltse, azok felett disponáljon. Azaz bizalmi kérdés lehet az indemnity, a felhatalmazás megadása, valamint bizalmi kérdés is mindig; de nem bizalmi kérdés gondoskodni arról, hogy a szükségletek fedezhetők legyenek". Beszédjének nagyobb nyomatékot kölcsönzendő, a pártállását a következő határozati javaslat benyújtásával kívánta praecizálni: „Mondja ki jegyzőkönyvileg a képviselőház, hogy miután az 1867. óta fennálló kormányzat, oly helyzetbe hozta az állampénztárt, hogy a megszavaztatni kivánt kölcsön nélkül az állam által törvényekben elvállalt kötelezettségeknek megfelelni sem lenne képes: a kölcsön iránt beadott törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, de előre is kijelenti, hogy a pénzügyi bizottságáltalános jelentésének, illetőleg a költségvetésnek tárgyalásakor a pénzügyi helyzetet és a ministerium eljárását bírálat alá veendi". A szélsőbal névszerinti szavazást követelt, melynél a kölcsön 210 szóval 23 ellen elfogadtatott, még pedig természetesen Tisza javaslatának mellőzésével. Az igy létrejött 1872: XXXII. t.-cz. „54,000.000 ezüstforint névértékű államkölcsön fölvételéről" felhatalmazza a pénzügyministert egy oly kölcsön fölvételére, melyből valóságos értékben, minden levonás nélkül legalább 39,060.000 ezüst-