Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1871

1868. 285 dönteni azt, mit a több kiadással előbb építettünk. Ismétlem: az egyszer támadt több kiadást eltüntetni könnyedén és rögtön kár nélkül nem lehet, még ha a kormány és képviselőház együtt akarnák is, és épen ezért nagyon aggályos annak első ízben előidézése." Előadja az 1868-iki év kedvező pénzügyi eredményét, vala­mint az 1869-iki év kedvező viszonyait, kilátásba helyezi, hogy a még folyó 1870-iki évben is a bevételek oly előnyösen foly­nak be, hogy a tényleges hiány sokkal kisebb lesz az előirány­zottnál. Végre vázolja magát az 1871. költségvetést, fősúlyt helyezvén mindig a hasznos befektetések szükséges voltára. „Azon az uton, melyre a jelen költségvetéssel léptünk, csak 3—4 évig megmaradva, nem csak a tényleges eredmények terén, de a praeliminárék terén is oda jutunk, hogy súlyegyen­ben leszünk: a mi más szóval azt teszi, hogy nem lesz szük­ségünk az előirányzatban hallgatag anticipálni az épen folyó és a következő, tehát azon év jövedelmi növekedését, melyre maga a praelimináre szól, mit tenni épen azért, mert az emelkedés esélyektől függ: csak végszükség esetében engedhető meg. Ajánlom a képviselőház figyelmébe az előterjesztést és különö­sen kérem, hogy adandó alkalommal akkor, mikor kiadási téte­lek megszavazásáról lesz szó: ne méltóztassék megfeledkezni azon arányról, melyet most fölmutattam. Kétfélekép lehet azt megrontani. Vagy ugy, hogy a legszükségesebb dolgokra bár, több kiadást méltóztatnak decretálni a nélkül, hogy bevételekről is lenne gondoskodva. Vagy az által, hogy jövedelmi források elapasztatnak, a nélkül, hogy kiadási tételek törültetnének. Theoriában minden ember barátja a súlyegvennek; hanem mikor arról van szó, hogy ez is kellene, amaz is jó lenne, némely ember elfelejti, hogy azzal a kellenével másik kellene is függ össze, t i. a megfelelő jövedelem biztosítása. S viszont midőn a közterhek könnyítéséről, odiosus adónemek megszüntetéséről vagy enyhítéséről vau szó: mindnyájan egyetértünk abban, hogy bizony az jó lenne; de arra nem gondolnak, hogy ennek folytán vagy egy nagyon szükségesnek ismert kiadási tételt kell törülnünk, vagy pedig a költségvetésben a súlyegyent megzavarnunk." Ezt a költségvetést egészében még pedig minden ministe­rium kellő indokolással, de a közös költségek nélkül terjesztette elő a pénzügyminister, miután az 1871. évre a közös költségek 1871. évi költség­vetés előterjesz­tése.

Next

/
Thumbnails
Contents