Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1875

60.6 1875. Keresetadó. bécsi akó sorié után 50 krt, fürdőintézetek tulajdonosainál és téglagyáraknál is állapított meg külön minimumot. Az addigi jövedelmi adótörvény szerint pedig a minimális adó a meg nem jelölt üzleteknél és foglalkozásoknál az évi lak­bér 15 —20%-ában, s ezenfelül az üzlethelyiség bérének 5%-ában volt megállapítva, A III. osztályban keresetadótól mentesek: a) az országban tartózkodó török alattvalók a fennálló szerződések értelmében, azaz valódi török áruknak behozatalából és eladásából, továbbá az osztrák-magyar monarchiában készült gyártmányoknak Török­országba való kiviteléből, végre a Törökországból és oda való átviteli kereskedésből származó jövedelmükre nézve ; b) az ország­ban tartózkodó idegenek azon évben, melyben az országba köl­töztek, valamint külföldi kereskedők, gyári kereskedői és ipari utazók, kik személyesen vagy meghatalmazottjaik által a belföldi piaczokat koronkint meglátogatják, kivéve, ha a magyar állam­polgárok hasonló körülmények közt azon államban, melynek az illetők polgárai, adófizetésre kötelezvék; c) a törvény által orszá­gosan alapított közművelődési intézetek; d) közintézetekül, azaz nem pénzvállalatokul tekintendő jótékonysági intézetek, például kórházak, árva- és szegényápoló intézetek, segélyegyletek, téboly­dák, lelenczházak, vakok és siketuémák intézetei, kisdedóvodák, az általuk ápolt vagy óvott egyénektől netalán beszedett dijakból és segélypénzekből eredő jövedelme akár hatóságok, akár egy­általán a nyerészkedési czél kizárásával alakult egyletek által tartatnak fenn; e) kolduló vagy betegápolással foglalkozó szer­zetesek e minőségben húzott jövedelme; f) azok. kik házi szük­ségletükre szolgáló iparczikkek készítésével foglalkoznak : g) ipar­üzőknél azon családtagok, kik az adóköteles üzletnél segédmunkás­képen vannak alkalmazva s kiknek munkájáért a családfő üzleti nyereménye bevallásában térítést nem vont le a nyers jöve­delemből. A IV. osztályba tartoznak: az állandó fizetést, nyűg-, kegy­vagy tiszteletdijat huzó állami, törvényhatósági, közalapítványi, községi, egyházi, társulati és magántisztek, tisztviselők, hivatal­nokok, közegek, nyűg- vagy kegvdijt huzó özvegyek; állandó alkalmazásban lévő üzletvezetők, felügyelők, kezelők, könyvvivők, pénztárnokok s általában a 40 forintnál több havidijt huzó segé-

Next

/
Thumbnails
Contents