Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1871

•274 1870. Lónyay közös pénzügyminister. Lónyay a pénzügyi helyzetről. tése, protestáns egyházjogi tanszék, műegyetem, műemlékek — közlekedésügyi eszközök, károlyváros-fiumei vasút, vasutak üzleti költsége — honvédek nyugdija, — állami vagyon kimutatása, államerdök, bányászat — rendelkezési alap — a költségvetési törvényjavaslat, uj beosztása, ellene szól Horn — az 871: X. t.-cz. — póthitelek: 1871: XII., XIII.. XIX., XX., XXI., XXIII., XXX., XLVI. Kerkápoly az adóreformokról, — bélyeg és illetékek 1871: LXLII. a jövedelmi adó 1871 : LVI1I. A gömöri vasutak 1871: XXXVIII. az eperjes-tarnowi vasút 1871: XIV. a zólyom-beszterczebányai vasút 1871: XXII. törv.-cz. A fiumei kikötő épitése 1871. XIX. t.-cz. Az 1871. zárszámadás — a képviselőház 1875. május 19. határozata. Lónyay Menyhért 1870. május 21-én közös pénztigyministerré neveztetvén ki, helyét mint magyar pénzügyministerét Kerkápoly Károly (kineveztetett május 23-án) foglalta el. Egyúttal 1870. május 24-én Gorove István a közmunka- és közlekedési, Szlávy József a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerré neveztetett ki. A pénzügyi helyzet alakulására érdekes világot vet magának Lónyaynak nyilatkozata, melyet „közügyeinkről" czimű munkájában tesz. Itt birálat tárgyává tevén a magyar pénzügyeket, a többek közt fősúlyt fektet a szigorú takarékosságra; „azon nézetben voltam, hogy tekintve különösen némely egyenes adók súlyos voltát, akkor cselekszünk előrelátólag és az ország ügyeinek megfelelőleg, ha az emelkedett jövedelmek arányában oly módon emeljük saját kiadásainkat, hogy azok a jövedelmek növekedésének egy részét pl. felét igénybe vegyék. Én azt hiszem, hogy lettek volna módok arra, hogy a kitűzött czélt kevesebb költségek igénybevételével is elérjük A nettobudget elvei szerint 1867-ben a rendes jövedelmek öszszege tett kerekszámban 100 milliót, 1873-ban 127 milliót, a növekvés 27 millió. Nem lettek volna csekélyek az eredmények, melyeket saját czéljainkra 14—18 millió kiadási többlettel eszközölhettünk volna, mig ellenben nagy erkölcsi és anyagi hatása lett volna annak, ha a felesleget t. i. 10—20 millió forintot, némely terhes adónemek mérséklésére fordíthattuk volna . . . A terhes adótételek mérséklése által az adózók kezeiben maradt adóösszegek a tőkeszegény országban uj tőkék képződésére és hasznos beruházások eszközlésére fordíttathattak volna és ez