Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)

Bevezetés

21 Egész lelkesedéssel hozzá is fogott Széli Kálmán a pénzügyek rendezéséhez. A szigorú takarékosság elvét keresztülvitte a költségvetésben; mindjárt az 1875-ik évi költségvetésben, melyet még Gliiczy terjesztett elő, és a melyet általánosságban még a Bittó kormánynak szavazott meg a képviselőház, közel 5 millió frt megtakarítást javasolt ; keresztülhajtotta még 1875-ben a Ghiczy által javaslatba hozott adófölemeléseket és uj adókat; rábírta Tiszát, hogy az általa legalább Ghiczyvel szemben határozottan ellenezett általános jövedelmi pótadót 1875-ben előterjeszsze és a törvényhozás által elfogadtassa; azután hozzálátott a Kerkápoly által a bukás szélén álló könnyelműségével megkötött 153 milliós kölcsön convertálásához. Talán nem erős a szó. ha vakmerőnek mondjuk az eszmét, hogy akkor, midőn a magyar állam jószágainak elzálogosítása mellett 1876. év végével beváltandó magas kamatú 153 millió frt összeg terhe alatt megtörve nyögött. Széli a járadékadósság meghonosítására mert gondolni. És Széli erős akarata, kapcsolatban az általa nyiltan vallott reformeszmékkel, valamint azon bizalom, melyet a Wencklieim-Tisza kormány és a mögötte álló erős többség az ország közgazdasági és politikai fejlődésében keltett, a vakmerőnek tetsző tervet valósította. A pénzügyi rendezés nehéz feladata legjobb kerékvágásban volt, midőn az Ausztriával folytatott közgazdasági kiegyezés és főkép a bank kérdése bonyodalmakat keltett. Itt azonban a nehézségek első sorban az országban, talán a kormány nyilatkozata folytán is felköltött vérmes reményekben feküdtek; mert maga a kiegyezés pénzügyi tekintetben határozott vívmányt képez. A szesz- és czukoradóreform, a vámtarifa és az adóvisszatérités kérdéseinek rendezése több millió forinttal gazdagította a magyar kincstár bevételeit. Sokkal súlyosabb volt az a politikai nehézség, melyet a keleti háború és vele kapcsolatban Bosznia occupatioja okozott. Azok a milliók, melyeket az occupatio követelt, nagyon bántották Széli pénzügyi terveit; különben is az ország közvéleménye határozottan az occupatio ellen nyilatkozott. Hiába volt Tisza rábeszélő tehetsége, Széli az occupatiora túlságosnak találta a költekezést; nem merte hinni, hogy ez az improductiv kiadás és esetleges következményei az ország teherviselő erejével arányba hozhatók; nem merte remélni, hogy a tervei szerint csak a legnagyobb takarékossággal és minden improductiv költekezés mellőzésével elérhető egyensúly ezen óriási kiadás után még megtalálható legyen, és 1878 október havában megvált attól a tárczától. melynek vezetésében örömét és hazafias feladatát találta. Hogy ilv körülmények közt Széli pénzügyministersége az állam-