Állami költségvetés - 1949

Ipar és kereskedelem - Kereskedelem- és szövetkezetügyi minisztérium

Az elmúlt költségvetési év történelmi jelentőségű eredményei, mint az ipar nagy részének államosítása, a tervgazdálkodás megindítása és annak eddigi sikerei egyrészről, a reakció elleni politikai küzdelemnek a falun való kiéleződése másrészről, a kereskedelem- és szövetkezetügyi tárcára az elmúlt költségvetési év feladataihoz képest lényegesen megváltozott feladatokat ró az 1949. költségvetési évben. Ezek a megváltozott s nehéz feladatok a tárca mindhárom munkaterületén, a belkereskedelemben, a külkereskedelemben és a szövetkezeti mozgalom irányításában egyaránt mutatkoznak. Az új költségvetés elkészítésénél ezeknek a szempontoknak kellett elsősorban kifejezésre jutniok és a költségvetésnek az a feladata, hogy a tárca mindhárom munkaterületén utat nyisson a fejlődés kibontakozásának és lehetőséget teremtsen a tárcára váró nagyfontosságú feladatok megvalósítására. A belkereskedelem irányításában a tárca legfontosabb feladatául annak az eredménynek a kiaknázását tekintem, amit az ipari termelés legnagyobb részének államosítása jelent. Szükségszerű következménye ugyanis az ipar államosításának, hogy az ipari termeivények forgalombahozatala is állami vállalatok kezébe kerüljön. Ezt megköveteli egyébként a tervgazdálkodás is, mert a termelésre szolgáló alapanyagok beszerzése és a fogyasztási javak elosztása a tervgazdálkodás keretein belül sikerrel csak akkor végezhető, ha az áruforgalom főfeladatait is az állam végzi. E szempontok magukkal hozzák tárcám jellegének megváltozását, mert most már csak kisebb mértékben képezi feladatomat a magánkereskedelemmel kapcsolatos közigazgatási teendők ellátása, hanem inkább az áruforgalom közvetlen irányítása és az abban való részvétel. A belkereskedelem célját szolgálják a szövetkezetek is, amelyek a falunak fogyasztási javakkal való ellátását valósítják meg. Az 1948. év folyamán befejezett iparrevizió a magánkereskedelem területén azt eredményezte, hogy a szakmájukban kellő jártasságot nem szerzett és a közre káros elemeket a kereskedelemből sikerült kirekeszteni. Mintegy tízezerre tehető azoknak a száma, akiktől szakmai gyakorlat, adófizetés, üzlethelyiség vagy megbízhatóság hiánya miatt kereskedésük továbbfolytatására az engedélyt megtagadtam. Gazdasági életünk a szocializmus felé halad s a gazdálkodásnak mind nagyobb területén sikerül a társadalmi gazdálkodást bevezetni. Ez a körülmény törvényeinkben is érezteti hatását és gazdasági életünkben mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a liberálkapitalista elveken felépült kereskedelmi törvény és az annak kiegészítése és pótlásaként megjelent jogszabályok (gyűjtőnéven: hiteljog) gazdasági alapjaikat és ezzel időszerűségüket fokozatosan elvesztették. Szükségesnek tartom ezért az újonnan keletkező gazdasági jog alapfogalmainak pontos meghatározását s az eddigi gazdasági jogi fogalmak átértékelését, így a nagy- és kiskereskedők közötti megkülönböztetésnél a régebbi fogalmaktól eltérően és a szocializmus kívánalmainak megfelelően nem azt kívánom döntő körülménynek tekinteni, hogy valaki továbbeladó vagy fogyasztó részére árusít-e, hanem, hogy tevékenysége során hány ember munkáját használja fel a maga javára. Bár az új gazdasági jog kodifikálására az idő még nem látszik elérkezettnek, de a mindennapi problémákat egyszerű és áttekirfthető jogszabályokkal tervezem megoldani. Ezek a jogszabályok az új gazdasági jog alapjait lesznek hivatva képezni. Az államosított kereskedelem jogi alapjait az 1948.: XXXVII. törvénycikk, a nemzeti vállalatokról szóló törvény korszerűen megteremtette. Ennek előírásai szerint létesültek már eddig is az állam nagykereskedelmi vállalatai, amelyek mellett a költségvetési év folyamán az ipari termelés minden ágára nézve a megfelelő állami eladási szervet is kiépíteni kívánom. Ugyancsak létre kívánom hozni a fogyasztókat kiszolgáló, tehát kiskereskedő jellegű állami vállalatok megfelelő országos hálózatát is azokon a helyeken, ahol a fogyasztás méreteinél fogva a szövetkezeti vállalatok e feladat ellátására nem látszanak megfelelőeknek. A belkereskedelmi igazgatás vonalán a mindennapos kérdések jogi szabályozása (iparjogosítványok kiadása, vásártartások, zárórák stb.) áttekinthetetlenné váló joganyagot eredményezett. Már az 1947/48. költségvetési évben sikerült a szerteágazó rendeletek tömegét egységes, kódexszerűen összefoglalt rendeletekkel pótolni s ezzel a joganyagot áttekinthetővé tenni. Ezt a munkát az 1949. költségvetési év folyamán kívánom befejezni.