Állami költségvetés - 1949

Ipar és kereskedelem - Iparügyi minisztérium

végrehajtásuk ellenőrzésében igen fontos munkát végeznek az ipari vezetés újonnan létesített szervei : az ipari igazgatóságok és az ipari központok. A gazdasági terv végrehajtásán belül az iparügyi tárca egyik legfontosabb feladatának kell tekinteni iparunk működésének racionalizálását. A racionalizálás feladata a termelés vonalán az önköltségcsökkentés hatalmas problémájában jelentkezik. Iparunk jövedelmezőségének emelése elsősorban az önköltség minél nagyobb mértékű csökkentésétől függ. A jövedelmező iparnak kell adni államháztartásunk bevételeinek egyik alapját s ez ad lehetőséget arra is, hogy a dolgozók életszínvonalát emeljük. A racionalizálást azonban nemcsak a vállalatok termelésében, hanem azok adminisztrációjában is végre kell hajtanunk. Az 1948. évi október hó 1. napján általánosan bevezetett üzemi könyvelés biztosítani fogja mind a vállalatok közvetlen vezetőinek, mind pedig a felügyeleti szerveknek a vezetéshez és ellenőrzéshez szükséges áttekintést. A tőkések rablógazdálkodása következtében az államosított vállalatokat súlyos deficitterhekkel vettük át. Ezért napirendre tűztük az államosított deficites vállalatok szanálását. Ebben a tekintetben komoly eredményekről lehet számot adni. Az államosítás időpontjában az állami tulajdonba került vállalatoknak kb. 50%-a súlyos deficittel küzdött. Ma — az államosítás után alig nyolc hónappal — a veszteségesen termelő vállalatok az államosított vállalatoknak csupán 5%-át teszik ki s ezeknek is csak egy része olyan, ahol a veszteség megszüntetése még komolyabb erőfeszítést fog igényelni. Ezen a helyen külön rá kell mutatnom a nehézipar és a szénbányászat veszteségének megszüntetésére. Az elmúlt költségvetési évben e két iparág hiányainak pótlására a szénbányászatnál 122 milliót, a nehéziparnál pedig 170 milliót irányoztunk elő. Az előirányzott összeg az időközben államosított alumíniumipar 8 milliós deficitjével együtt összesen 300 millió forint volt. Ezzel szemben az ezúttal előterjesztett költségvetésben az állami vállalatok hiányainak fedezése céljából kiadási előirányzatra már nincs szükség, sőt az iparügyi tárca alá tartozó vállalatok az államosítás óta az alábbi összegű nyereségrészesedéseket fizették be az államkincstárnak : .. 1948. évi július hónapban x 6,737.000 Ft augusztus hónapban ^ 7,619.000 Ft szeptember hónapban 12,725.000 Ft október hónapban 17,164.000 Ft november és december hónapokra előirányozva 49,189.000 Ft. A következő költségvetési évben a deficit maradványainak eltüntetésére s a jövedelmezőség emelésére irányuló erőfeszítéseinket tovább kell folytatnunk. Ipari termelésünk egyik döntő kérdése ma is a nyersanyagok problémája. Haza

1 nyersanyagforrásaink feltárása és felhasználása terén már eddig is komoly eredményeket értünk el. Ebbe a körbe esnek a kőszénnek kohókokszra való feldolgozására és a barnaszén kokszosítására és lepárolására vonatkozó sikeres kísérleteink. A következő költségvetési évre tervbevettem hazai nyersanyagforrásaink tervszerű feltárását, valamint a már rendelkezésre álló nyersanyagok fokozottabb felhasználását, anélkül azonban, hogy egészségtelen autarkiára vennénk irányt. Ipari termelésünk tárgyi kérdésein felül nem kevésbé fontosak az ipari szakképzés személyi vonatkozású kérdései sem. A szakoktatás fokozása nélkül az ipari fejlődés által elénk tűzött feladatok megoldása nem lehetséges. Ez indokolja, hogy az 1949. évi költségvetésben mintegy 54 millió forintot irányoztam elő az ipari szakoktatás problémáinak megoldására. A múltban az ipari szakoktatás kérdéseinek megfelelő megoldása nem haladhatott -előre, mert annak irányítása nem volt egységes és nem volt megfelelő kezekben. Az egységes és céltudatos irányítás nyújt csak lehetőséget arra, hogy a népi demokrácia és azon belül az ipar tényleges érdekei valóban érvényre jussanak az iparoktatás terén is. Erre ad ma már biztosítékot a felekezeti és önkormányzati, valamint a vállalatok és más közületek által fenntartott közép- és alsófokú ipari szakoktatási intézmények állami tulaj-