Állami költségvetés - 1937-1938
Részletezés - INDOKOLÁS AZ 1937/38. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSI. FÜZETÉHEZ
96 3. címben a beruházási célokra felvett kincstári jegy kölcsönök előirányzata egy rovatba vonatott össze, valamint ugyancsak egy rovatban szerepel az államadóssági szolgálat helyettesítésére a Külföldi Hitelek Pénztáránál letett kincstári jegyek szükséglete is. Az államadóssági szolgálatnak az állami üzemekre eső része, amint az fentebb említtetett, ez alkalommal is közvetlenül az egyes üzemeknél irányoz tátott elő, kivéve egyes egészen csekély összegű kiadásokat, amelyek — amint az az 1. és 2. cím egyes rovatainál előadott indokolásból, kitűnik — az üzemek helyett ebben a fejezetben irányoztattak elő. Abból a célból azonban, hogy az államadóssági szolgálat kiadásairól teljes áttekintés legyen nyerhető, külön összeállításban részletesen fel vannak tüntetve az állami adósságok szolgálatának ellátásához együttvéve szükséges összegek, vagyis azok az összegek is, amelyek az üzemeknél vannak kiadásként előirányozva. Ez az összeállítás egyben feltünteti azt is. hogy az állami adósságok mikép oszlanak meg az állandósított és függő adósságok, illetőleg a belföldi és külföldi adósságok között. Az 1937/38. évi költségvetési előirányzatban a háború előtti magyar államadósságoknak ama része után irányoztatott elő a kölcsönszolgálat, amely rész a jóvátételi bizottság határozata szerint a mai Magyarországra esik. A háború előtt felvett több valutás, aranyforintos és idegen valutára szóló kölcsönök magyar felülbélyegzéssel ellátott részének kamatszolgálata az eredeti kamatláb szerint a papírkorona összeg alapul vételével irányoztatott elő. A külföldön elhelyezett kötvények után az 1930. évi október hó 31,-i párisi főegyezménynek a kamatfizetés százalékos mérvének növekedésére vonatkozó rendelkezései, az 1930. évi december hó 13,-i párisi pótegyezmény szerint az 1931. évtől kezdve 5 évre, vagyis 1936. évi január hó l.-jéig voltak hatályban. Ujabb megállapodás hiányában — az érdekelt államok egyöntetű állásfoglalásának megfelelően — a külföldön elhelyezett címletek után járó folyókamatok az 1937/38. költségvetési évre az innsbrucki jegyzőkönyvi megállapodásban meghatározott százalékos kulcs alapján irányoztattak elő. még pedig : a 4%-os magyar aranyjáradék kölcsönnél az eredeti kamatozásnak megfelelő kamatösszeg 32%-ával, az 1910. évi 4%-os magyar járadék kölcsönnél, az 1913. évi 414%-os járadék kölcsönnél és az 1914. évi 4%%-os törlesztéses járadék kölcsönnél az eredeti kamatozásnak megfelelő kamatösszeg» 27%-ával. E kölcsönök hátralékainak utolsó két negyedévi törlesztésére szükséges részletek változatlanul 32%-os, illetve 27%-os alapon irányoztattak elő. Meg jegyeztetik még, hogy a külfölddel szemben fennálló állami adósságok előirányzása ezúttal is a megfelelő külföldi pénznemek számitásbavételével történt. Az 1930 : XXXI. t.-c. alapján felvett kincstári jegy kölcsön tőkeálladéka és szolgálata azonban, — amely kölcsön ötféle (francia frank, svájci frank, líra, hollandi forint és pengő) pénznemben egyenlősítve van, — pengőegyenértékben vétetett számításba. Azoknak az összegeknek pengőértékben való megállapításánál, amelyek külföldi pénznemben fizetendők — ideértve a Magyar Királyság 1924. évi államkölcsönét is — az alábbi átszámítási kulcsok használtattak :
