Állami költségvetés - 1925-1926
Részletezés
p költségvetés, amely az államháztartás kiadásait az államháztartás saját rendes bevételeiből fedezi minden külső segitség igénybevétele nélkül. Az a körülmény azonban, hogy a költségvetés mérlege felesleggel zárul, semmiesetre sem jelenti azt, hogy ezt a felesleget tartalékolni, vagy ujabb célkitűzések megvalósítására lehetne fordítani. A költségvetési előirányzat ugyanis különösen a kiadások terén még mindig igen óvatos számításokkal készült s igy főleg az állami alkalmazottak illetményei)tél még mindig nem érte el azt a szinvonalat amelyet elérni kívánatos lenne. Az állami alkalmazottak illetményei ugyanis még mindig jelentékenyen elmaradnak a háború előtti helyzettel szemben, miért is ezeknek a méltányos felemelése elöl elzárkózni nem lehet. Igaz ugyan, hogy az illetményeknek 1924. évi juhus hó l.-jétől kezdve aranykoronákban megállapított összegei ezidöszerint is 1 aranykorona = 17.000 papírkorona alapon íizettetnek és igy aranykoronaértékben kifejezve az 1924. év juliusában megállapított mérvvel szemben több mint 17%-os emelkedést mutatnak, az áraknak időközbeni emelkedésére és arra való tekintettel, hogy az 1924. év juliusában engedélyezett illetményrendezés is abban a reményben történt, hogy az államháztartás helyzetének javulása és különösen a kilátásba vett létszámapasztások során várható megtakarítások jelentkezése esetén az illetmények továbbra is emeltetni fognak, az illetményeknek ujabb felemelése elől kitérni nem leliet. Ezért a kormány már a folyó év februárjában a Nemzetek Szövetségének hozzájárulását kérte ahhoz, hogy az illetményeket felemelhesse. A Nemzetek Szövetsége Tanácsának hozzájárulásával és a törvényhozásnak az 1925 : IX. t.-c. 19. §-ában adott felhatalmazásával az alkalmazottaknak 1925. évi február hó l.-jétől számítva 15%-os illetményemelés engedélyeztetett akkép, hogy az egy havi illetményeknek összesen 75%-át tevő összeg két egyenlő részletben, az 1925. év március és május hónapokban elölegképen engedélyeztetett. Nyilvánvaló, Tiogy erre a 15° ..-os többletre folytatólag is szükségük van az alkalmazottaknak, miért is a kormány a Nemzetek Szövetségének legutóbbi (juniusi) ülésszakán arra törekedett, hogy a Nemzetek Szövetségének hozzájárulását az előlegkép engedélyezett 15°/ 0-os illetményjavitásnak állandósításához és a kilátásba vett státusrendezés kapcsán egyes esetekben ennél nagyobb mérvű illetményemeléshez kieszközölje. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa a kormány javaslalát elfogadván, íi kormány a nemzetgyűlés felhatalmazását kívánja kieszközölni arra nézve, hogy ezeket az illetményemeléseket a most beterjesztett költségvetés feleslegének felhasználásával foganatosíthassa. Ami különösen a státusrendezés kérdését illeti, e tekintetben már az 1924/25. évi költségvetés indokolásában is megemlittetett, hogy ezeknek a rendezése tervbe vétetett. A költségvetési év folyamán ebből a célból egy külön • bizottság létesíttetett, amely a nemzetgyűlés tagjaiból és a legmagasabb kormány hatóságok hozzáértő felelős tisztviselőiből áll és amely bizottság az ugyancsak a költségvetési év folyamán életre hivott Országos Takarékossági Bizottsággal egyetértöleg jár el. A státusrendezési munkálatok már jelentékenyen előrehaladtak és remény van arra, hogy a közel jövőben befejezést nyernek. A cél az, hogy megállapittassék, hogy a munkaidők és a munkaerők lehető legjobb felhasználása mellett reálisan- milyen tisztviselői és egyéb alkalmazotti létszámra van szükség az állami közigazgatás és az egyéb állami feladatok ellátásához, az ekkép megállapított létszámra nézve pedig azt kell megállapítani, hogy milyen legyen a megoszlása az alkalmazottaknak az egyes fizetési osztályok és állások között, szem előtt tartva természetesen azon — a forradalmi idők folytán bekövetkezett — állapotnak megszüntetését, hogy a magasabb állásokban aránytalanul sok alkalmazott van. ami a legfőbb akadályát képezi annak, hogy az illetmények ismét az óhajtott mérvre emeltessenek. Az 1925/26. évi előirányzat feleslege természetesen elsősorban a közigazgatási alkalmazottak anyagi helyzetének javítására fog fordíttatni, alapelvet képezvén, hogy az állami üzemek csak akkor és annyiban javíthatják alkalmazottaiknak helyzetét, ha és amennyiben a bevételeik azt lehetővé teszik. Az üzemi jellegnek ugyanis az a célja, hogy a magángazdasági elvek a legteljesebb mérvben érvényesíttessenek s ekkép azoknak jövedelmezősége feltétlenül biztosiltassék. Amennyiben azonban az üzemek mérlege azt lehetővé teszi, a kormány az üzemi alkalmazottak anyagi helyzetén is segíteni kiván.