Állami költségvetés - 1924-1925
Részletezés
4 Az illetmény- és nyugdíj rendezésnél az 1924. évi június hónapban érvényben állott fizetési rendszerek vétettek alapul, vagyis uj fizetési- vagy nyugdíjrendszer nem alkottatott és nagy általánosságban a háború előtti időkben érvényes jogszabályok tartattak érvényben. Az illetményeknek és nyugdijaknak aranykorona alapon való megállapítása azonban nem történhetett meg olyképen, hogy az alkalmazottak részére újonnan megállapított járandóságok elérjék a háború előtt adott összegeket. Ilyen megoldásnak akadályát képezték az államháztartás szűkre szabott keretei. Ezt különben azért sem lehetett volna nyújtani, mert a forradalmi idők kinevezései folytán az alkalmazottaknak aránytalanul nagyobb száma van a magasabb állásokban, mint azelőtt volt. A kiadások csökkentése terén, ha nem is azonnal, de évek múlva eredményt vár a kormány a státusok ujabbi meg állapítása által is. Kétségtelen ugyanis, hogy ezidőszerint indokolatlanul sok a magasabb fizetési osztályokba tartozó tisztviselők száma. Ezt az állapotot fokozatosan meg kell szüntetni, ami a státusoknak ujabb megállapítása utján fog történni. Reá kell itt még mutatni arra is, hogy a személyi kiadásokból aránytalanul nagy rész esik a uyugdijterhekre. Ennek oka, hogy az elszakított területekről az ott állomásozott közszolgálati alkalmazottak nagy tömege tért vissza az országba, akik közül azonban sok egyént, mint feleslegeset nyugr díjazni kellett. Jelentékenyen növelte azonban a nyugdijasok számát a rendszeresen végrehajtott létszámapasztás is. Ezért a kormány a nyugdijterhek csökkentése végett az 1924:IV. t.-c. 2. §-ához tartozó a) melléklet A. II. része 3. és 4. pontjai alapján azoknak a nyugdíjasoknak az ellátási dijait, akik 40 évnél rövidebb beszámítható szolgálati idővel helyeztettek nyugalomba, az 1924. évi julius hó l.-jétöl kezdve az őket különben megillető ellátási dijaknak 60—95%-ában állapította meg, kivéve ha az illetők teljesen munka- és keresetképtelenek. A személyi járandóságoknak a többi kiadáshoz való aránya bizonyítja, hogy a kormány az államháztartás szük keretei között a közszolgálati alkalmazottak és nyugdijasok anyagi helyzetének segítése tekintetében nem mehetett tovább, mert minden további lépés veszélyeztette volna az államháztartás egyensúlyát és ezzel az egész szanálás sikerét. A kiadások apasztása érdekében a közigazgatás egyszerűsítése és a takarékosság elvének a közigazgatásban való érvényesítése is folyamatba tétetett. Ennek során a közélehnezésügyi minisztérium az 1924. évi junius hó végével megszüntettetett. Ugyanezen időponttal megszüntettettek az árvizsgáló bizottságok, valamint a Szénkormány biztosság. A minisztériumokban az osztályok lehetőleg összevonattak. Az ügykezelés egy szer üsittetett. E tekintetben a jövő szempontjából különös fontossággal bir a pénzügyi közigazgatás szervezetének újból való szabályozása. Az állampénztárak eddig két irányban működtek. Ellátták egyrészt a pénzkezelést, másrészt bizonyos határon belül adóügyi igazgatási teendőket is végeztek; az adóügyi igazgatás lényeges részét azonban a pénzügyigazgatóságok teljesítették. Az uj adórendszer, különösen a jövedelem- és vagyonadó, továbbá a forgalmi adó az adózók számát a békebeli állapottal szemben nagy mértékben növelvén, kívánatossá vált, hogy a kivetés a viszonyokkal minél közelebbről ismerős hivatalos szervek által történjék. Ezért tervbe vettem az 1925. évtől kezdödöleg az állampénztáraknak elsőfokú pénzügyi hatóságokká való átalakítását s így az állampénztárak adóhivatalokká változnak át és mint ilyenek nemcsak az illetékek, hanem minden más adónem kivetését is fogják végezni. Ily módon egy-egy elsőfokú hatóság hatásköre elég kis területre fog kiterjedni, ami egyrészt lehetővé teszi, hogy a kivetések aránylag rövid időn belül készüljenek el, másrészt biztosítja azt, hogy a kivetéssel foglalkozó tisztviselők az egyes adózók viszonyait személyes tapasztalat alapján helyesebben állapithassák meg, tehát a helyes, arányos és igazságos megadóztatás kívánalmainak is jobban meg tudjanak felelni. Az állampénztárak elsőfokú adóhatósággá való átalakítása természetesen maga után vonja a- pénzügyigazgatóságoknak másodfokú (felügyeleti) hatóságokká való átalakítását.
