Állami költségvetés - 1923-1924
Vallás- és közoktatásügyi minisztérium - INDOKOLÁS A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI M. KIR. MINISZTÉRIUM 1923/24. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
"154 XXV III. t.-c.-ben előírtaknak eleget tehessenek. Megjegyzem, hogy ezen összegben a tanfelügyelői személyzet áthelyezési költségei is benfoglaltaknak. A dologi kiadásoknál a 32 hivatalnak írószer, bútor, írógép, nyomtatványok. fűtés, tisztogatás, világítás és elhelyezési költségei irányoztattak elő. A többköltséget a tényleges szükséglet és gazdasági helyzetünk indokolja. Rendes bevételek. XI. fejezet, 16. cim. A várható bevételnek megfelelően. Elemi iskolai tanitó-, tanítónő- és kisdedóvónöképzö intézetek. Kiadás. Rendes kiadások, XVI. fejezet, 20. cim, .1922/23. évre megállapittatott 105,969.000 K, 1923/24. évre elöirányoztatik ......... 3.232,313.000 „ 1923/24. évre tehát több . . 3JL26,344^)00 K-val. Az elemi népiskolai tanulók iskoláztatási kötelezettségének teljesítésére vonatkozó 1921. évi XXX. t.-c. fokozott feladatokat ró a népiskolákra s ezzel együtt az elemi iskolai tanitó(nő)képző intézetekre is. Ebből következőleg bár számolnom kellett pénzügyünk jelenlegi nehéz helyzetével, mégsem zárkózhattam el a tanitó- és tanítónőképző intézetek költségeinek oly mértékű emelésétől, hogy ez intézetek zavartalan működése továbbra is biztosittassék. Erre a jövőben annyival inkább szükség leszen, mivel erős meggyőződésem, hogy hazánk jövőjét csakis a népműveltség fokozott fejlesztésével biztosithatjuk, ennek a nagy nemzeti kulturfeladatnak a legfőbb biztositéka pedig abban van. ha tanítóképző intézeteink kellő számú, müveit, szakképzett s jellemszilárdság tekintetében is helytálló tanitónemzedéket tudnak kibocsátani. A mult évi költségvetésben megállapitott összegek emelése tehát nemcsak azon számszerű okban találja magyarázatát, hogy pénzünk értéke erős csökkenést mutat, hanem abban is, hogy ez intézeteket az említett nemzetfenntartó kulturfeladat megvalósítása érdekében — természetesen a lehetőség határai között — feltétlenül fejlesztenünk kell. Erre ösztönöz az a tapasztalat is, hogy ez intézetekben a tanítás rendes menetét hosszú éveken át zavaró körülmények lassanként tűnőben vannak, a tanítóképzés ügye immáron rendes mederbe terelődik s ez a helyzet megérett arra, hogy a komoly, céltudatos és intenzív fejlesztés újra célba vétessék.
