Állami költségvetés - 1923-1924
Részletezés - INDOKOLÁS AZ 1923/24. ÉVI ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS I. FÜZETÉHEZ
81 lehet pusztán a résztvevő képviselőket megterhelni, hanem gondoskodni kellett arról, hogy részükre költségeiknek egyrésze megtérithetö legyen. A3.rovaton „a nemzetgyűlés arcképcsarnokának kiegészítésére ' 4,840.000K többlet irányoztatott elő, ami a régi parlamenti gyakorlatban leli indokát. A 4. rovat alatt .,a képviselők és választott tisztviselők hivatalos utazásainak költségeire" 25,000.000 K fedezet vétetett fel az előirányzatba, mert a jelenlegi magas utazási díjtételek mellett nem lenne indokolt és méltányos, hogy a képviselők és választott tisztviselők hivatalos utazásaik költségeivel terheltessenek. Az 5. rovaton .„az Országház épületén 3 éven at végzendő külső helyreállítási és tatarozást munkák költségeire első részletül" 60,000.000 K irányoztatott elő, mert az Országház külső kőrészeinek helyreállítása és a további romlástól való megóvása immár elodázhatatlan szükséggé vált, ami hosszabb időre terjedő és külön berendezkedéssel végzendő munkát igényel. Az Országház építésénél ugyanis a stílus jellegéhez tartozó finom faragású, szabadon álló szerkezeti részeket, díszítő motívumokat és a magasba nyúló végződéseket takarékossági szempontból túlnyomóan középkemény, a mi éghajlati viszonyaink alatt ily alkalmazásban nem elég ellenállóképességgel bíró kövekből készítették. Az épületnek eddigi 30 éves fennállása alatt az exponáltabb helyeken levő kövek nagyszáma annyira elmállott, hogy azok egyrészét, különösen a végződéseket, le kellett szedni, más részük pedig siicgős kicserélést igényel. A legmesszebbmenő takarékosság kényszere alatt mindeddig nem lehetett a megrongált részek helyreállításával foglalkozni, & a fenntartási munkálatokat csak a közbiztonság megóvására és az épület állékonyságának biztosítására kellett korlátozni. Utóbbi időben azonban a romlásnak már olyan jelenségei kezdtek az épület külső részein mutatkozni, melyek szükségessé telték a felső kőrészeknek külön e célra készített állványok segélyével való tüzetes megvizsgálását. Ennek eredményeként megállapítást nyert, hogy 1000-nél nagyobb azoknak a kövekinek száma, amelyek részint máris hiányoznak, részint feltétlen kicserélést gényelnek. A helyreállításra kínálkozó módok közül a jövő szempontjából leggazdaságosabbnak mutatkozott, hogy az épület exponáltabb részei kemény kéből mind újonnan pótoltassanak, minthogy azonban az ország súlyos pénzügyi helyzete ilyen gyökeres rendbehozatalt nem enged meg, oly megoldási módozat vált szükségessé, hogy a mutatkozó hiányok és szükséges kiváltások középkemény (sóskúti) köböl pótoltassanak. Ez a munkálat 3 évre való felosztással foganatosítandó, költségei pedig az elkerülhetetlenül szükséges felszerelésekkel (állványok, szerszámok) köfaragómunkákkal, stb. a mai anyagárak és munkabérek mellett három éven át évi 60,000.000 K-val voltak elöirányzandók. i. 11