Állami költségvetés - 1921-1922
Pénzügyministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIRÁLYI PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM 1921/22. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
150 A dohánytermelési területek és a dohánybeváltó hivatalok tekintetében a helyzet kedvezőbben alakult, amennyiben a termelési területekből mintegy 25°/o-a, 35 dohánybeváltó hivatal közül pedig 10 esett el, ugy hogy 25 beváltó hivatal maradt. A dohánygyártmányok eladásának közvetitésére hivatott 22 dohányáruraktár közül 15 jutott idegen kézbe, ugy hogy 7 maradt vissza, amelyek számát időközben uj raktár (Miskolc) felállításával szaporítottuk. A fent vázolt körülmények folytán és minthogy a visszamaradt tiz dohánygyár, a folyton emelkedő fogyasztási szükségletnek megfelelő mennyiségű dohánygyártmányt előállítani képtelen, legelső feladatunk az volt, hogy a románok által elhurcolt gépek és egyéb dohánygyári felszereléseket pótoljuk. Továbbá beállott annak a szüksége, hogy a megmaradt dohánygyárak termelési képességét fokozzuk, nemkülönben, hogy egyes gyárakat (Szeged, Debrecen) kibővitsünk, valamint, hogy egy uj szivarka gyárat felállítsunk. Mindezekre nézve az intézkedések részben már megtörténtek, részben pedig folyamatba tétettek. Igen nagy érdeklődés mutatkozik a külföldről kész dohánygyártmányaink iránt. Berendezéseinket ennélfogva olykép eszközöljük, hogy később kész gyártmányainkkal az export üzletet is felvehessük. Különös gondot kell fordítanunk a belföldi dohánytermelés fokozására, a belföldi dohány minőségének emelésére és belföldi dohányfeleslegeinknek a külföldön leendő értékesítésére. Az 1920. évben a dohánynyal beültetett belföldi terület 33.000 kat. holdnyi kiterjedésű volt. A háború előtti belföldi dohányültetési terület ezzel szemben 80—86 ezer katasztrális hold között ingadozott. Ebből az elszakadt területekre esett mintegy 25%, ugy-hogy mintegy 62.000 kat. hold a dohányültetési terület maradt kezünkben. A belföldi dohánytermelés fokozásának akadályait két csoportba lehet osztani, úgymint 1. a háború, a forradalom, a megszállás, a jogrend felbomlása, szóval oly körülmények, amelyek káros kihatása a konszolidáció beálltával inegszünteknek tekinthetők és 2. a még jelenleg is gátolólag ható körülmények. A dohánytermelés jövedelmezőségét kedvezőtlenül befolyásolja az összes mezőgazdasági termékek rohamos és állandó áremelkedése és az ipari termékeknek folytonos drágulása, valamint a munkabér aránytalan emelkedése. A magyar dohányjövedék legértékesebb dohánytermelői mindig a dohány nagy- és középtermelők voltak, akik az összes dohányültetési területnek 75%-át képviselték. Az eredményes és okszerű dohánytermeléshez múlhatatlanul szükséges, hogy a dohánytermelők megfelelő dohány pajtákkal és simító házakkal rendelkezzenek. A dohánynagy- és középtermelő ezekkel tényleg rendelkezett is, így tehát a dohány-