Állami költségvetés - 1921-1922
Pénzügyministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIRÁLYI PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM 1921/22. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
1 10 A viszonyok időközben bekövetkezett változása folytán, az 1921. évi 15.981. számú rendeletemmel a kincstári részesedés mérvét kénytelen voltam lényegesen felemelni, még pedig könnyű benzinnél kg-kint 4 K-ra, nehéz benzinnél 2 K-ra, petróleumnál 3 K-ra, gázolajnál, fűtőolajnál és az összes könnyű olajoknál 2 K-ra, kenőolajoknál 4 K-ra és paraffinnál, valamint vaselinnél 5 K-ra. Ezen felemelés alkalmával a legnagyobb figyelemmel voltam arra, hogy a felemelés folytán jelentkező ár olyan legyen, amelyet az ásványolajokat felhasználó egres célok a jelen körülmények között elbirnak. Ezen felemelés folytán állott elő a 140,000.0,00 K-ban előirányzott bevétel, amely a mult költségvetési megállapitást 79,500.000 K-vaJ haladja meg. Magából az adóból várható jövedelem előreláthatólag nem igen fog változni, mert már a fentiekben is kimutattam, hogy az adó tulajdonképen csak a petroleumot terheli és ennek fogyasztásában nagyobb változás nem várható. Ami az ásványolaj helyzetet általában illeti, e tekintetben megállapítható, hogy az rendkívül hátrányosan alakult A háború előtt összesen 12 nagy ásványolajfinomitó vállalatunk volt és ezenkívül még számos kisebb ipartelep is állott fenn; ezzel szemben jelenleg mindössze 5 számbajövő ásvánvolajfinomitónk van, még pedig 3 Budapesten, 1 Almásfüzitőn és 1 Sátoraljaújhelyen. Ezeknek a finomítóknak működési lehetősége sincs azonban biztosítva, még pedig azért nem, inert a nyersolaj beszerzése rendkívül módom meg van nehezítve. Magyarországnak a háború elótt sem volt figyelembe jövő nyersolajtermelése, de a kiegyezési szerződés alapján az ország nyersolajellátása a galiciai bányákból biztosítva volt. Ma a hetyzet teljesen megváltozott és ugy Lengyelország, mint pedig Románia arra törekednek, hogy kész ásványolajtermékeket hozhassanak be hozzánk, mert ilyen módon övék marad a feldolgozási haszon és biztosítják maguknak az ásványolajfinomitók foglalkoztatásával járó egyéb előnyöket is. 5. rovat. Boradó. A bortermelési adóról első izben az 1918. évi l. t.-c. rendelkezett, amely törvénnyel a bortermelési adó mérve hl-kint 14 K-ban nyert megállapitást. Ebből az összegből 10 K az államot illette meg, 2 K pedig a bortermelési adót kezelő és ugyancsak 2 K a bortermelési adót nem kezelő községeknek jutott, amely utóbbi 2 K a törvényhozás által megállapítandó módon való. felhasználás végett a belügyaninisternek rendelkezésére bocsátandó. Az 1921. évi VI. t.-c. az adótételt hl-kint 84 K-ra emelte fel és 1. ^-ában akként rendelkezik, hogy ebből az adóból 7 2 K az államot, 9 K beszedési és kezelési költség fejében a kezeléssel megbízott községet illeti, 3 K pedig a bortermelési adót nem kezelő községek javára szolgáltatandó be. Ez az ujabb törvény 2. ában elrendelte, hogy minden szőlőbirtokos bortermelő saját házi és gazdasági szükségleteinek céljaira összes terméséből évente 3 hl mustot vagy bort hl-kint 14 K kedvezményes adótétel mellett használhat fel, amelyből 12 K az államot, 2 K pedig a bortermelési adó kezelésével megbízott községet illeti.
