Állami költségvetés 1917-1918
mint más városokban. A létesitetl beruházások terheit megnövelte még az is. hogy a beruházások az előirányzottnál jelentékenyen lübb költséggel hajtattak végre. A városnak a jövedelmek fokozására alkalmas vagyona, gazdasága, vállalatai nem voltak, az emiitett közhasznú és közegészségügyi czélokat szolgáló beruházások pedig természetszerűleg a város jövedelmének a fokozására nem szolgálhattak. A várost 1912. és 1913. évben árviz érte, ennek következtében a megismétlődő árvizek ellen gátat és védőmüveket kellett felépítenie, amelyeket a város egy külön vizieröteleppel kapcsolatban létesített. A háború előtti évek kedvezőtlen gazdasági viszonyai következtében, valamint a háború alatti években a város üzemeihez fűzött jövedelmezőség is elmaradt, így a téglagyárnak, amelybe a város a jövedelmezőség fokozása végett 750.000 koronát fektetett be. 1912. év óta a kedvezőtlen visszonyok következtében semmiféle bevétele nein volt. A villanyleiepek tervezett kihasználása, sem volt keresztülvihető és a várost a vízierötelep létesítése, amelytől pedig az árvizek elleni védekezés költségeinek a törlesztését is remélte, csak megterhelte. A város a kormány részéről ismételten utasíttatott arra, hogy nagymérvű tartozásait rendezze és hogy háztartásában a pénzügyi egyensúlyt biztosítsa. A hiányok rendezése végett a város az addigi 68% háziadót 100" ,,-ra, a már eredetileg is magasan megállapított víz- és csatorna dijakat 50%-kal, a vámpénzeket pedig kétszeresér'e emelte és a bevételek további fokozása érdekében a lakosság adóerejét különböző czimeken több önálló városi adó és közszolgáltatás utján is igénybe vette. Az érvényben lévő városi adórendszer szerint egy-egy házra oly mérvű közteher sulyosodik, amely a kisbérértékii házaknai a bérértéket is meghaladja. A víz és csatornadijak czimén szedett járulékok magukban véve oly összeget lesznek ki, amely 100%-os pótadónak felel meg. Az utak és járdák kiépítése 5,000.000 K.-nál nagyobb összegre rúgott és ezt, lényegtelen összegtől eltekintve, 10 év alatt kell az ingatlantulajdonosoknak kiegyenlíteni. Ily mérvű közterhek mellett is azonban a városnak évi 3,700.000 koronát tevő szükségletéből — amelyből tisztán a kölcsöntörlesztésekre és kamatokra 60° esik — az 1917. évi költségvetés szerint több mint 500.000 korona fedezetlen. Ennek a hiánynak a fedezése végett a jelenlegi amúgy is magas pótadót annak mintegy kétszeresére kellene emelni, — ezt pedig a jelenlegi közterhek mellett is a legnagyobb mértékben igénybevett adózók elviselni már nem lennének képesek. Különösen a jelenlegi viszonyok között nem, mikor a liadi kiadások érdekében az adózók ereje amúgy is fokozott mértékben vétetik igénybe. A jelzett körülmények között tehát Marosvásárhely város háztartási viszonyainak rendezése elöl ki nem térhetünk, mert igaz ugyan, hogy Marosvásárhely város beruházásainak a foganatosításánál nem a kellő előrelátással és gondossággal járt el, az ismertetett helyzetben azonban a befejezett tényeken már változtatni nem lehet. Most már csak arról lehet szó, hogy a város a jövő fejlődés számára megmentessék. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül az a körülmény sem. hogy bár a városi háztartás jelenlegi zavarainak főokát a város anyagi erejét meghaladó beruházásoknak a forszirozásában kell keresni, hozzájárult a viszonyok súlyosbításához a hosszantartó háború is, amelynek folytán immár olyan helyzet állott elő,