Állami költségvetés 1917-1918

szeresét is teszik. Ennek a jelentékeny árkülönbözetnek a kincstár részére való hasznosítását tervezem akként, hogy szigorúbb intézkedésekkel a túlzott közvetítő nyereségeknek eleje vétessék. Magát az alapárat 10 Kval javaslom emelni és a só kedvezményeket lehetőleg korlátozni: másfelöl azonban állattenyésztési és közgazdasági érdekekből a marhasónak és az ipari czélokra használt sónak árát érintetlenül hagyni. Mérsékeltebb sófogyasztást véve alapul, az évi bevételi többletet 15 millió Kra és annak félévi részletét teszem, amely összeggel az 1917/18. évi költségvetés bevételi előirányzata felemelhető. w) Fokozottabb megadóztatás lehetősége mutatkozik a bornál is, — még ha nem is az alkoholtartalmat vesszük .megadóztatási alapul. Ez utóbbit a megadóztatás alapjául venni s ez alapra a szeszadó tételeit alkalmazni részemről nem szándékozom, —- mert a fogyasztásnak ily módon előálló nagymérvű megterhelése az adott viszonyok közt gazdaságilag is káros hatású lenne és a kívánt pénzügyi eredményt sem biztosítaná. Mérsékelt, s nevezetesen 10 (illetve a községeknek biztosítandó részesedéssel együtt 14 filléres) megadóztatást azonban gazdasági viszonyaink közt bátran javasolhatónak tártok. Ez intézkedésből az államkincstár javára mintegy j . évi bevétel fog elöállani, amelyet már az 1917/18. évre is teljes összegében előirányzók a fogyasztási és italadók czimnél. z) A nevezett czimnél előirányzott többi bevételek előirányzatán változtatni nem kívánok, jóllehet a megadóztatás mérve úgy a szesznél, mint a czukornál jelentékenyebben emeltetett. Megjegyzem ugyanis, hogy az 1917. évi IX. t.-cz. 15. §-ában nyert felhatalmazás alapján a szesz eladási árának megfelelően történt felemelése mellett átlagosan számítva 14 K 90 f-t tevő összegben állapíttatott meg az a részesedés, amely az eladási árból a kincstárnak szolgáltatandó be. Ez a részesedés eddig hektoliterfokonkint átlag 2 K 20 f-t tett ki, az emelés tehát átlag 12 K 70 f. Ha a kincstár részére beszolgáltatandó árrészesedésnek ezt az emelését vesszük figyelembe, úgy az 1917/18. évi költségvetési előirányzatban kilátásba vett szesztermelési, illetve adóköteles fogyasztási eredmények alapján a szeszből várható bevétel fejében felvett 265,920.000 K-t 623,080.000 K-val felemelhetnénk. Tekintettel azonban a termelésnek az adott viszonyok közt szükségessé vált nagymérvű korlátozására, az adóköteles fogyasztás az 1917 18. évben olyan kismérvű lesz, hogy a szóban forgó bevétel előirányzatát — a kincstári árrészesedésnek a jelzett felemelése daczára sem tartom az eddiginél magasabb összegben megállapíthatónak. Söt attól tartok, hogy a jelentékeny adóemelés daczára sem lesz az előirányzott eredmény elérhető, s azt változatlanul csak azért hagyom meg, mert a normális fogyasztás alapján van számítva, s igy rendes viszonyok beálltával az adóemelés folytán a jövőben az előirányzottnál is nagyobb bevételt fög eredményezni. Ugyancsak változatlanul lesz hagyandó a cznkoradóból eredő bevételnek az előirányzata is, — jóllehet a ezukoradó eddigi 38 K-ás adótételének — Ausztriával hasonló eljárás mellett — 54 Kra való felemelése vétetett kilátásba. Ugyanis a czukornál is jóval kisebb lesz az adott viszonyok között a termelés, mint aminő mérvű termelésnek s illetve fogyasztásnak alapulvételével a ezukoradó bevétele az 1917/18. évre előirányoztatott; — úgy, hogy a fokozottabb megadóztatásból eredő