Állami költségvetés - 1914-1915

Kereskedelemügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. KERESKEDELEMÜGYI MINISTERIUM 1914/15. VI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

80 Ezen kimutatás szerint az 1912. évi augusztus hó 1-től az 1913. évi junius hó 30-ig teijedő 11 hónap alatt iparfejlesztési czélokra engedélyezett összeg 10,818.851 Kt tett ki, mely összegből 1,460.442 K még az 1912. év folyamán kifizettetett, a fenmaradó összeg pedig tizenkét és fél év alatt kerül a kimutatásban feltüntetett részletekben kifizetésre. Az engedélyezett 10,818.851 Kból gyáripari czélokra 8,417.707 K esik és pedig uj gyárak létesítésének biztosítására 1,4 32.000 K, mely összeg engedélyezésével végleg biztosíttatott. 15 uj gyár létesítése, mely gyárakat a 111. jelű kimutatás tünteti fel. Az engedélyezésnél kiköttetett, hogy ezen 15 gyárba legalább 5,620.000 K álló és 2,700.000 K forgótőke fektetendő be és legalább 1.540 munkás foglalkoztatandó. Harminczöt gyárnak nagyobb arányú kibővítésére végleg engedélyeztetett 3,326.720 K segély, mely gyárakat a IV. sz. táblázat tünteti fel. Ezen gyárkibővitéseknél a kikötött minimális uj állótőke 9,967.000 K, az uj forgótőke 5,134.000 K és a foglalkoztatandó, uj munkások száma pedig legalább 1.855. A felsorolt végleg engedélyezett gyáralapitásokon és gvárkibővitéseken kivül tárgyalás folytat tátott, illetve segély feltételesen kilátásba helyeztetett 8 uj gyár létesítésére és 20 már meglevő gyár lényeges kibővítésére, mely gyáralapitások és gyárkibővitések 13 millió korona állótőke befektetést igényelnének és 2.500 uj munkás találna azokban alkalmazást. Az engedélyezendő segély 3 millió Kra rúgna. Kölcsönökre 2,945.000 K engedélyeztetett. A nehéz pénzügyi viszonyok folytán ugyanis sok teljesen acfiv statussal biró vállalatot fenyegette a fizetésképtelenség vagy csőd bekövetkezte. Normális viszonyok közt a pénzintézetek részéről készségesen nyújtott hitelt ezen intézetek saját nehéz helyzetük miatt korlátozták. Ezt még a pénzügyileg erősen alapozott vállalatok is megéreztették, a gyengébben szervezettek pedig a modern berendezés és jó vezetés daczára válságos helyzetbe kerültek, mert az üzem fentartásához feltétlenül szükséges hitelt máshonnan be nem szerezhették. A vállalatok megszűnése egyrészt egyes vidékek közgazdaságában alig pótolható károkat okozott volna, másrészt pedig a hazai iparfejlesztésre irányuló törekvéseket évtizedekre visszavetette és sok száz munkáscsalád kereset nélkül maradt volna. • Ily rendkívüli körülmények között azon parancsoló szükség állott elő, hogy a vállalatok megmentése czéljából a kereskedelmi kormány segitőleg lépjen közbe. Minthogy csupán átmeneti a kritikus idők okozta nehézségek leküzdésére szolgáló