Állami költségvetés - 1913
Kereskedelemügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. KERESKEDELEMÜGYI MINISTERIUM 1913. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
73 Ipari és kereskedelmi szakoktatás. Rendes kiadások. XIX. fejezet, 5. czim. 11112. évre engedélyeztetett 3,067.060 K, 1913. évre előirányoztatik 3,511.200 „ tehát 1913. évre több . . 444.140 Kval. Az ipari szakoktatás szervezése és fejlesztése iránt való modern törekvések mind nagyobb igényeket támasztanak a müveit államok háztartásával szemben. Az ipari szakképzés érdekében hazánkban tagadhatatlan sok történt az utolsó két évtizedben. Több ipariskola létesült, amelyek ma teljes virágzás utján vannak; de ezek száma és területi elosztása korántsem fedezi a hazai ipar szükségleteit. A jelenleg fennálló intézetek, melyeknek kézzelfogható eredményei kezdenek mutatkozni, szűk kereteiknél fogva még nem képesek a munkásképzés hiányait pótolni. Világszerte gyökeret vert az a meggyőződés, hogy napjainkban, ha egy állam mérkőzni akar más államokkal ipari téren, nem mulaszthatja el munkásainak szakszerű kiképzését, hogy helyt állhassanak versenytársainkkal szemben. És ha bár a gyakorlati iparoktatás által képviselt czélok az intézetek számbeli fejlesztésével már azért is alig közelithetők meg, mert az intézetek számának fokozásában az ország teljesítő képessége korlátokat szab: egy iparilag előrehaladott szomszédoktól körülvett országnak számot kell vetnie azzal, hogy ipari fejlődésének nélkülözhetetlen feltételei iparosképző intézményeiben vannak letéteményezve. A helyzet annál súlyosabb, mert az egyre fokozódó verseny mind értékesebb erőket követel; a nagyipar mindinkább kevesebb tanonezot nevel és a kézműiparban a hanyatló tanonezügy helyettesítésére, valamint a felnőttek ipari kiképzésének tökéletesítésére megfelelő intézmények megteremtéséről kell gondoskodni. Vidéki városok, kereskedelmi és iparkamarák és ipari érdekeltségek az ipari szakoktatás jelentőségének tudatára ébredvén, az iparos képzés továbbfejlesztését állandóan sürgetik, sőt nem riadnak vissza egy-egy uj iskola alapításával járó igen jelentékeny költségektől sem: de ezeknek az indokolt törekvéseknek serkentése és a közönségnek az ipari foglalkozások iránt növekedő bizalma az állam jelentékeny áldozatkészségét igényli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyakorlati ipariskolák czélja nem merülhet ki abban, hogy rajzra és bizonyos ipari foglalkozásra tanítsanak, hanem egy város és vidéke egész ipari életére és összes ipari, művelődési mozgalmaira állandó irányító befolyást kell gyakorolniok. A nagyobb vidéki városok ipariskolái, habár szerényebb méretekben, de biztos léptekkel haladnak ebben az irányban; és éppen ezen kedvező tapasztalatok teszik megokolttá ipariskoláink hálózatának oly IV. lo
