Állami költségvetés - 1913
Földmivelésügyi ministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIK. FÖLDMIVELÉSÜGYI MINISTERIUM 1913. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ.
1543 Ezen többlet akként áll elő, hogy 2. rovatként az állami komlótelepen szükséges építkezésekre uj tétel gyanánt 16.000 Kt irányoztam elö. mely összeg egy komlószáritó felállítására fog fordíttatni, mivel a hódsági komlótelepen előállított komlót mindezideig nyers állapotban kellett értékesíteni, mely értékesítésnél a komlónak szárított állapotban való eladásával szemben évről-évre lényeges veszteség mutatkozik. Az l. rovat előirányzata változatlan. Rendes bevételek. VI11. fejezet, 23. czim. Változatlanul, mint az 1912. évben előirányoztatik . 2.000 K. Méhészet. Rendes kiadások. XX. fejezet, 25. czim. I. rovat. Személyi járandóságok. 1912. évre engedélyeztetett 48.265 K, 1913. évre előirányoztatik 66.755 „ 1913. évre tehát több . . 18.490 Kval. / Ezen többletből a fizetések és lakpénzek alrovatára 3.080 K, a napidíjakra 9.910 K, a tiszteletdijakra 1.200 K, a családi pótlékokra pedig 4.300 K esik. Az I. alrovatnál mutatkozó többlet annak következtében áll elö, hogy egy uj méhészeti szaktanítói állás szerveztetik a X. fizetési fokozatba 2.900 K összilletménnyel. Továbbá 2 méhészeti szaktanitó fizetésének magasabb fizetési fokozatba leendő sorolása 500 K és végre egy X. fizetési osztályba tartozó szaktanitó lakbérének többlete 180 Kl igényel. Az itt említett eltérések együtt 3.580 Kra rúgnak ugyan, ámde mivel egy X. fizetési osztály magasabb fokozatába sorolt méhészeti szaktanitó más állásba neveztetett ki, egy X. fizetési osztálybeli állás után az illetmény a legalsóbb fokba vehető fel, ami 200 K s illetőleg az 1904: I. t.-czikk illetve az 1906: IX. t.-czikk alapján az 1912. évre eső 300 K személyi pótlékkal együtt 500 K megtakarítást jelent ugy, hogy ez alrovaton a tényleges többlet csak 3.080 Kra rug. A 2. alrovaton jelentkező többlet 3 napidíjas méhészeti szaktanitó illetményeinek felel meg. A méhészeti kerületek ugyanis még mindig oly nagy kiterjedésüek. hogy azok élén álló szakközegek nem képesek feladatukat a megfelelő intenzivitással teljesíteni, aminek pedig végeredményében a közérdek vallja kárát.
