Állami költségvetés - 1912

Földmivelésügyi ministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIR. FÖLÜMIVELÉSÜGYI MINISTERIUM 1912. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

• 102 Az előirányzott összeg az egyes tételek között következőleg oszlik meg: Az 1. rovaton „Régi épületek tetőzete fedőanyagának kicserélésére stb." 120.000 Kt kérek. A 80-as években a selyemgubó raktárakat, fojtókemenczéket és selyemfonodákat részben fazsindellyel, részben kátránylemezpapirral fedettük. Ezen tetők már oly rossz állapotban vannak, hogy egyrészt az épületeket, másrészt az egy-egy épületbe beraktározott 500.000 K értékű selyeingubót nagyobb károsodástól megóvandó, az épületeket újból át kell fedni, inert javításokkal a tetők továbbra már fenn nem tarthatók. A 2. rovaton a munkásotthonok költségeire s azok fentartásához esetröl-esetre szükséges hozzájárulásra (50.000 Kt irányoztam elö. Ugy mezőgazdaságunk, mint iparunk tudvalevőleg leginkább a minden téren mutatkozó munkáshiány által szenved. Ezen nehézségek a selyemtenyésztésnél a legérezhetöbben mutatkoznak, amennyiben az országban ma működő 1.176 orsó közül, ha csak a helyszínén kapható munkásnők számát vesszük tekintetbe, összesen 828 orsó volna üzemben tartható. És daczára annak, hogy gyárosaink költséget nem kímélve más helyekről is iparkodnak munkásnőket szerezni, mégis a fent említett 1.176 orsóból munkásnőhiány miatt 200 orsó szünetel. A más vidékről hozott munkásnők nem állandók és csak a legritkább esetben maradnak huzamosabb ideig tulajdonképeni lakhelyüktől távol. Ha pedig hazalátogatnak, csak a legritkább esetekben térnek vissza a gyárba, holott az ipar mai fejlődése nemcsak elegendő, de kitűnő minőségű munkaerőt is igényel, ami csak a .munkaerő állandósága mellett érhető el. Csakis jó munkással lehet versenyképes ipart teremteni. Elsőrendű feladatot képez tehát, kiváll az olyan kényes ipar számára, mint aminő a selyemipar, nemcsak elegendő, de állandó munkaerőről is gondoskodni. Ezen czélt a munkásotthonok szervezésével kívánom elérni. Az első munkásotthont 1910. január 9-én nyitottuk meg Tolnán 25 leány munkásnövel. Ezek a leányok a 13. életévet meghaladták és részint az orsz. gyermekvédő liga, részint az állami gyermekmenhelyek által adattak át. Ezen leányok egészségesek s jobb kedvvel dolgoznak a községbelieknél, ami legjobban igazolja azt, hogy jól vannak tartva és nincsenek túlerőltetve. Ami pedig a munkásnők anyagi érdekeit illeti, éppen első évben, daczára annak, hogy az év legnagyobb részét, csak mint tanonczok töltötték és daczára annak, hogy ellátásuk és ruházatuk költségeihez naponta 50 frel járultak az általános kiadásokhoz: mégis fejenkint átlag mintegy 200 Kra rugó összeget helyeztek keresetükből a postatakarékpénztárba. Üe ettől eltekintve, ezen gyári munkásotthonok fentartása nemcsak