Állami költségvetés - 1903

Vallás- és közoktatásügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTERIUM 1903. Évi KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

» 81 A fönt kimutatott 6.640 K kiadási többletből 240 K a személyi kiadásokra, nevezetesen a lakáspénzeknek a tényleges állapotnak megfelelő előirányzására, 6.400 K pedig a dologi kiadásokra esik. A dologi szükségletek közt egy új tétel van: a régi magyar műtárgyak (ingó műemlékek) beszerzésére előirányzott 4.000 K. Az iparművészeti múzeumnak gyüjteménytárgyak beszerzésére 10.000 K javadalma van jelenleg, de ezzel az összeggel a czéltudatos gyarapítás terén még megmozdulni is alig képes. Az iparművészet jegyében fejlődik a modern művelt, világ. S hogy e fejlődéssel a mi intézetünk beszerzései oly arányban tarthassanak lépést, mint az intézet rendeltetése parancsolja, e 10.000 K lényegesen megsokszorozandó lenne; ezért fokozatos emelésre van szükség. A muzeumi gyűjtemények leghézagosabb osztálya tudvalevőleg a bútorcsoport, ép az az osztály, mely leginkább leköti az érdeklődést, mert a bútor elsőrendű műipari szükséglet, a lakás leglényegesebb alkotó részét képezvén, de ép azért, mivel általában a legkeresettebb cikk, egyúttal a legdrágább gyüjteménytárgy is. Egy-egy hibátlan régi bútordarabot 1.000—2.000 Kn alul alig kapni, arról nem is szólva, hogy mintaszerű régi franczia bútorokért tízezreket, is fizetnek a szerencsésebb anyagi viszonyok között levő külföldi muzeumok. Továbbá, ha figyelembe veszszük azt, hogy az Iparművészeti Muzeum az egyetlen intézménye az országnak, a hol a hazai műiparosok tájékoztatást szerezhetnek a modern külföldi áramlatokat illetőleg, hogy pusztán kiállítások rendezésével ez irányban czélt érni nem lehet, s ennélfogva nem térhet ki az elől, hogy az idegen művészet alkotásaiból is legalább egyetmást meg ne szerezzen a végből, hogy itt állandó tanulmány tárgyai lehessenek, de ilynemű tárgyak szintén tetemes összegeket emésztenek fel, szembeszökő, hogy a jelenlegi javadalmazás még e két jelzett irányú gyűjtésre sem elegendő, annál kevésbbé arra, hogy a mi a legelső kötelessége a Muzeumnak, a hazánk régi műiparának részben pusztuló, részben pedig külföldre vándorló, tehát mindinkább ritkuló emlékeit megmentse a magyar nemzet részére, mely természetszerűleg ott kínálja az értékesebb darabokat, a hol biztos vevőre talál, jelesül a külföldön, miután tudja nap-nap után ismétlődő tapasztalatokból, hogy a belföldi intézetek nincsenek abban a helyzetben, hogy számba vehető összegeket áldozzanak műemlékekért, legyen az a legszebb, legbecsesebb, esetleg egyetlen a maga nemében. A ma-holnap teljesen kivesző magyar régiségeknek külföldre való szüntelen kiszivárgását némileg megakadályozandó s ezzel egy nemzeti missziót és erkölcsi kötelességet teljesítendő, vettem fel 4.000 Kt tisztán hazai műipari emlékek bevásárlására. Tettem ezt azért is, mert már a törvényhozó testületben is emelkedtek hangok, melyek a még meglévő magyar emlékek biztosítását sürgették. VI. 11