Állami költségvetés - 1902

Kereskedelemügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. KERESKEDELEMÜGYI MINISTERIUM 1902. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ ÉS JELENTÉS AZ 1897. ÉVI XXX. TÖRVÉNYCZIKK ALAPJÁN ESZKÖZÖLT BERUHÁZÁSOKRÓL

43 natokra kívánok röviden kitérni, melyek az 1902. évre tervezett tevékenységem jelzésére és az általam követendő irány megítélésére alkalmasak. Tevékenységem- és törekvéseimnek természetszerűleg föl kell ölelnie az ipari termelés minden ágazatát, a háziipart, kisipart és gyáripart egyaránt. Legnehezebb a helyzet a háziipar tekintetében. Nemcsak azért, mert a foglalkozások különféleségével állunk szemben, el is tekintve attól, hogy a legtöbb háziipari foglalkozásnál a technikai részen kell kezdenünk, ezt fejlesztve; hanem azért, mert ha sikerül is nemesebb ízlést, fejlettebb technikát és az élet változó szükségleteihez való alkalmazkodást belevinni ezen foglalkozásokba, még mindig hátra van az értékesítés kérdése, mely nem a legkönynyebben megoldhatók egyike. A háziiparnak két ágára kell különösen tekintettel lennünk: arra, mely tömegeket termelve, nem igényel egyebet a termelésben technikai ügyességnél, melynél a háziiparos nem egyéb egyszerű munkásnál, — és arra, mely a nemzeti motívumok felhasználásával díszítési- és divatczikkeket készít, természetesen nem oly nagy tömegekben, mint az előbb emiitett, melynél a technikai ügyesség mellett izlés és szinérzék elengedhetetlen feltételek. A mi az elsőt illeti, azt csak vállalati alapon vélem szervezhetőnek és ha sikerül, ugy mint Háromszék-, Liptó- és Árva vármegyékben a szövőiparral történt, és a Szepességben régi gyakorlat, tekintélyes gyárosokat vagy vállalkozókat megnyerni annak, hogy háziipari termelés alapján szervezkedjenek; ha sikerül ez nem csak a szövőiparra, hanem a faipar különböző ágazataira, a kosár- és szalmafonó iparra nézve is; ha sikerülne továbbá oly nagykereskedőket, kik csipke-, horgoltés kötött czikkekbeni-, nyakkendő és egyéb nagy szükségleti czikkeiket ma is háziipari utón készíttetik, — csakhogy nem itthon az országban, — annak megnyerni, hogy ezeket itthon készíttessék: akkor a háziipar ezen ága tekintetében nagy eredményeket érhetünk el, mert a családok százainak és ezreinek rendszeres foglalkoztatása mellett meg volna oldva az értékesítés is. És ez a háziipar tetemesen mozdítaná elő a jövő gyáripart is, mert rendszeres, szakszerű, az idővel számoló munkához szoktatja és tanítja a lakosságot, vagyis igen jó munkásképző eszköz. Mig itt tehát inkább a vállalkozó és az állani által támogatására hozandó áldozatok vannak előtérben és ezeken fog megfordulni a siker, addig a háziipar másik ágánál és annak különböző válfajainál már sokkal több tényező játszik közre. Mint főmomentum szerepelnek itt a nemzeti motívumok, vagyis — ennek az egész háziiparnak tulajdonképen alapja, — vagy helyesebben létjogosultsága. E tekintetben igen nagy feladat vár megoldásra, t, i. ezeknek a díszítő motívumoknak összegyűjtése és oly irányú feldolgozása, hogy a fokozott igényeknek 6*