Állami költségvetés - 1898
Vallás- és közoktatásügyi ministerium - A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MAGYAR KIRÁLYI MINISTERIUM 1898. ÉVI KÖLTSÉG-ELŐIRÁNYZATÁNAK INDOKOLÁSA
60 czimén 400 frttal. A mily örvendetes, hogy a helyi áldozatkézség a kolozsvári intézetnek folytonos fejlődését teszi lehetővé s Temesvár sz. kir. város elismerésre méltó példát adott a nem rég felavatott, igen czélszerü uj iskolai épület felállításával is, éppen oly biztató haladás e téren, hogy a törvényhatósági és társadalmi tényezők nemes buzgalma egy uj intézetnek, a kaposvári iskolának megnyitását eredményezte, mely az országnak dunántúli részén is meg fogja honosítani a siketnéma-képzés áldásait. Kívánatos volna, hogy a vidéki érdeklődés a vakok képzésének ügyét is felkarolja, mert más müveit országokkal szemben mindaddig e téren a sajnos elmaradottságból kibontakozni nem lehet. Az állam a fogyatékos érzéküek oktatására másutt sem tart fenn egy-egy minta-intézetnél többet, a helyi érdeklődés és a társadalmi áldozatkészség feladata, hogy az ország különböző vidékein a siketnémák és a vakok képzéséről gondoskodni lehessen. Tárczám átvétele óta behatóan foglalkozom a vakok képzésének ügyével s arra a meggyőződésre jutottam, hogy egyetlen országos intézetünkön a zene tanításának túltengése, az ipari foglalkoztatás rovására kedvező eredményre nem vezethet. A vak zenész csak kivételes hivatottsággal tarthatja fel önerejéből magát, többnyire pedig a társadalomnak oly rétegeibe sodorja a zongorázás és a hegedüjáték fogyatékos elsajátítása, melytől megóvni emberbaráti kötelesség. Ez a tapasztalat érvényesült a külföldi intézeteken is, hol a vak növendékek képzése főleg az iparra, azokra a munkákra irányul, melyekben a vak magát az épérzéküekkel versenyképesen tökéletesítheti. A vak iparosnak egyedüli hátránya az, hogy fogyatkozása miatt megrendelések után nem jártat és segítség nélkül egyébként kifogástalan munkáját nem értékesítheti. Az előre haladott külföldi államok ezért kipróbált sikerrel, a vakok tanintézeteivel kapcsolatosan, ipari telepeket tartanak fenn, hol mesterek vezetése alatt az intézet növendékei nekik való iparágakban — leginkább a szék- és kosárfonásban és a kefekötésben — teljes jártasságot szerezhetnek s ha azt néhány év alatt elérték s az intézetet elhagyják, rendes lakó helyükre egész életükön át nyers anyagot kapnak és munkabért annak feldolgozásáért. Az ipari czikkeknek eladását az intézet közvetiti s vannak ily vakok részére berendezett
