Állami költségvetés - 1897

Kereskedelemügyi ministerium - JELENTÉS A KERESKEDELEMÜGYI MAGYAR KIRÁLYI MINISTERIUM 1897. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ.

44 és az ügy iránti lelkesedést kívánunk a személyzettől, törekednünk kell arra, hogy az szolgálatában megelégedést találjon. Épen ezért szükségesnek tartom biztositani az ipariskolák személyzetének legalább azt, a mi a középiskolák személyzetének részben már biztosíttatott, t. i. hogy a szakiskolai igazgatók egy része elérhesse a VII., a szakiskolai tanárok egy része pedig a VIII. fizetési osztályt, — a mi a külföldi viszonyokkal összehasonlitva még mindig nagyon szerény, — valamint megvalósítani óhajtanám azt, a mit az 1893. évi IV. t.-cz. az állami tisztviselőkre nézve általában előir, t. i. arányosítani az ugyanazon fizetési osztály különböző fokozatait. Az illetmények ezen rendezését egyébként szükségessé teszik a vallás- és közoktatásügyi tárczától átvett iskolák, illetve intézetek is, hogy e tekintetben is teljes egyöntetűség legyen. Ez irányban azonban csak később szándékozom előterjesztést tenni, remélve, hogy ezt egyrészt a pénzügyi helyzet lehetővé teszi, másrészt a törvényhozás az ipariskolák személyzetétől sem tagadja meg azt, a mit az állami szolgálat más tényezőinek már megadott. Egy harmadik tényezője az iparoktatás egészséges fejlődésének a czélnak megfelelő jó tankönyvek. Eddig ezeknek teljes hiányában vannak ipariskoláink, a mi azok működését sok tekintetben megnehezíti. Ezen nagy hiányon segítendő, „Ipariskolai könyvtár" czimén egy egységes tankönyv kiadási vállalat megindítását határoztam el, megbízva az egyes tankönyvek írásával külön-külön szakférfiakat. Ezen könyvek az 1897. évtől kezdve fognak megjelenni, ugy, hogy remélem, miszerint két-három év múlva ipariskoláink a szükséges jó tankönyvekkel el lesznek látva. E czimén azonban, minthogy a szükséglet igen nagy, kerek összegben 42.000 frt, és a könyvek ára bizonyos idő alatt fokozatosan megtérül, nem akartam magát a költségvetést megterhelni, miért is a törvényhozás helyeslése reményében ezen összeget kölcsön gyanánt az országos ipari és kereskedelmi alap terhére engedélyeztem. A „Mintalapok iparosok és ipariskolák számára" czimü mintagyüjteméuy vállalatot azonban, mely első évfolyamával a szakkörök teljes elismerését vivta ki, folytatni szándékozom jövőben is, sőt azt még kiterjesztendőnek tartanám más iparágakra is, hogy iparosaink stylszerü minták tekintetében ne legyenek gyakran selejtes külföldi mintákra utalva. Az ezredéves kiállítás, melyen ipariskoláink a rendelkezésükre állott sziik terület daczára oly fényesen állották meg a helyet és beigazolták azt, hogy ha