Állami költségvetés - 1896

Részletezés - Indoklás

108 E kérdésekre vonatkozó kormányi intézkedések egyöntetűségének biztosítása czéljából már is oly belkormányzati ügykezelés léptettetett életbe, hogy fentartatván az egyes szakministereknek az őket hatáskörükből folyólag megillető intézkedési joga, a ministerelnök minden, a nemzetiségi és socialisticus viszonylatokban felmerülő nevezetesebb eseményekről vagy jelenségről és intézkedésről magának tudomást szerezhessen, hogy neki módjában álljon e viszonylatokra vonatkozólag oly kérdésekben is, melyeknek elintézése egyébként a szakministereknek hatáskörébe esik, a követendő irányt megszabhatni. Hogy a ministerelnök a most emiitett ügyekre befolyását behatóbb módon és rendszeresen gyakorolhassa, gondoskodni kellett, hogy azok kezelésére is a megfelelő hivatali személyzet rendelkezésére álljon. E czélból ideiglenesen egy osztálytanácsos, egy fogalmazó és egy irodai közeg a belügyministeriumból a ministerelnökséghez osztatott be; szükséges azonban, hogy ez az osztály állandóan a ministerelnökség keretébe illesztessék be, s a most a belügyministeriumból csak ideiglenesen beosztott személyzet a ministerelnökséghez véglegesen átvétessék, illetőleg itt a megfelelő állások rendszeresittessenek. Minthogy azonban az átveendő személyzet illetményeivel a belügyministerium költségvetése egyidejűleg apasztatik : e három állás rendszeresítése tulajdonképen nem uj megterhelése az állami költségvetésnek. A ministerelnökség kebelében behatóbb tárgyalást igénylő ügyek másik csoportja a görög-keleti szerb nemzeti egyházi ügyek. A görög-keleti szerb nemzeti egyházi congressus szervezetéről szóló, 1875. évi május hó 14-én kelt királyi Rendelettel megerősített szabályzat a legfelsőbb királyi íofelügyeleti, jóváhagyási cs megerősítési jog gyakorlása szempontjából, továbbá a kormánynak felügyeleti — s a szabályzat 29. §-ában emiitett ügyekben beadott felfolyamodásokra nézve megsemmisítési jogánál fogva a görög-keleti szerb egyházi ügyekben számos teendőt ruház a ministereinökre. Ezen ügyeknek a ministorelnökhöz való utalása annak idejében abból az okból történt, hogy szemben azzal a körülménynyel, hogy a görög-keleti szerb metropolia körébe eső híveknek cs egyházkerületeknek egy része Horvát-Szlavonországokban van, de a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi ministernek hatásköre egyházi ügyekben a most említett országokra ki nem terjed, a görög-keleti szerb egyházi ügyeknek kormányilag egységes intézése biztosittassék. A congressusi szervezeti szabályzat ezen rendelkezése folytán a ministereinökre háruló teendőket, a ministerelnökség formailag eddig is teljesítette, felterjesztéseket intézett Ő Felségéhez, levelezett a vallásés közoktatásügyi ministerrel és Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával s leiratokat küldött a görög-keleti szerb metropolita-patriarchához és a görög-keleti szerb egyházi congressusi választmányhoz, de mindezen cselekményeknél jobbadán csak a vallás- és közoktatásügyi minister szakvéleménye alapján járt el és csak ritka esetekben lépett fel kezdeményezőkig s ekkor is mindig első vonalban az illető szakminister figyelmét hivta fel a tapasztalt hiányokra, a részletek kidolgozását arra hárítván. A dolog természeténél fogva alig is lehetett ez másképen, mint hogy a ministerelnök a kérdéses egyházi ügyek érdemleges megbirálásába bocsátkozhassák : szüksége lett volna ezen ügyeket tüzetesen ismerő s azokkal állandóan foglalkozó szakelőadóra. Tekintettel azonban arra, hogy miután a kérdéses ügyekben való intézkedés a ministereinökre van ruházva s ő ezen ügyekben hatóságot képez és a történt intézkedésekért a felelősséget viseli, helyén való, hogy a ministerelnök abban a helyzetben legyen, hogy az eldöntése alá kerülő ügy érdemleges elbírálásába is bocsátkozhassák, tehát e czélra saját szakközege legyen. Egészén uj munkakör hárul a ministerelnökségre az által, hogy az 1848/49-es honvédek nyugdijazasa és állandó segélyezésben való részesítése, illetőleg az e czélra engedélyezett állami hozzájárulás felhasználása az országos honvédsegélyző-egylettől átvétetett. Egyrészről az a körülmény, hogy oly régi honvédek, kik volt bajtársaiknak sok bureaucraticus munkával, személyes kellemetlenkedésekkel járó igazolása, nyugdíjazása és rendes segélyezése ügyében eljárhatnanak, már alig vannak s a kik vannak, már előhaladott koruknál fogva is törődöttebbek, semhogy a folyton