Állami költségvetés - 1895
Kereskedelemügyi ministerium - JELENTÉS A KERESKEDELEMÜGYI MAGYAR KIRÁLYI MINISTERIUM 1895. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
57 zésre bocsátott összeg még mindig kevés, tekintve az e téren hazánkban még megoldandó feladatokat, hol az iparszakoktatás érdekében az utóbbi évtizedekben nem történt meg mindaz, a mi kívánatos és szükséges, valamint tekintve azon összegeket, melyeket ily czélokra a miénknél sokkal fejlettebb iparral biró államok fordítanak. E részben csupán azt kívánom felemlíteni, hogy a gyakorlati iparoktatás azon részére, mely hazánkban tárczám ügykörébe tartozik, az 1894. évben Ausztria kerek összegben 1,000.000 frtot fordított, Németország államai közül pedig Poroszország 1,278.000, Bajorország 368.106, a bádeni nagyherczegség 348.615, a württembergi királyság 422.147, Szászország pedig 983.300, Hessen nagyherczegség 110.000 márkát, holott különösen Németországban a községek és érdekeltségek is igen nagy áldozatokat hoznak az iparoktatásért, Ausztriában ugyanezt teszik az egyes tartományok is. így nevezetesen utalok Baden nagyherczegségre, a hol az állam által e czélra fordított 348.615 márkával szemben a községek és érdekeltség ugyanazon évben 277.782 márkát, Hessen nagyherczegségre, hol az állam 110.000 márkájával szemben az érdekeltség 71.000 márkát fordított e czélra, végül Poroszországra, a hol alapelvül állította fel a kereskedelmi kormány, hogy minden ipari szakiskola berendezéséhez és fentartásához a községnek, illetőleg érdekeltségnek az épületen kivül a költségek egy harmadával kell járulnia. Ezek előrebocsátása után áttérve az előirányzott 250.000 frt, illetőleg 280.000 frt részletesebb indokolására, van szerencsém a következőket előadni. A. Ipari és kereskedelmi gyakorlati oktatás előmozdítására 250.000 frt. Az iparoktatás fontosságát gyakorlati iparfejlesztési szempontból a haladottabb iparral biró államok nemcsak elismerték, hanem azt az iparfejlesztés legbiztosabb alapjának tekintik. Az utolsó két évtized óta minden állam törekszik e téren oly maradandó alkotásokat létesíteni, melyek az ipari életre lehetőleg közvetlen hatással vannak, amennyiben egyrészt kiképezik azon művezető- és előnmnkás-törzset, melynek hivatása az ipari segéderők nagy tömegét képezni és nevelni, másrészt pedig a technika fejlettségének megfelelő berendezésükkel, tudományosan és gyakorlatilag egyaránt képzett tanerőikkel műszaki előharczosai lesznek az illető vidék ipari telepeinek, gyárainak, épugy mint törekvő kézmű-iparosainak. Ezen irányt és alapelveket követem én is iparoktatásunkkal, melynek gyakorlati része tárczám ügykörébe tartozik, s hogy ezen irány tényleg helyes is, a tekintetben utalhatok már az eddig elért eredményekre is. IV. 8
