Állami költségvetés - 1887

Közmunka- és közlekedési ministerium - JELENTÉS A KÖZMUNKA ÉS KÖZLEKEDÉSÜGYI M. KIR. MINISTERIUM 1887. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

9 Ezen, habár csak rövid idő alatt gyűjtött, adatok és tapasztalatok némi támpontot nyújtottak arra, hogy oly költségelőirányzattal lépjek a törvényhozás elé, mely a lehetőségig megfelelő. A kiadások előirányzásánál a takarékosságot szigorúan szem előtt tartottam, de e mellett figyelemmel kellett lennem arra is, hogy ezen intézet fontos feladatának fennakadás nélkül való teljesítéséhez szükséges munkaerővel és egyéb kellékekkel ellátva legyen. Az 1887-ik évre előirányoztatik: a) Személyi járandóságokra 81.848 frt, b) Dologi kiadásokra 115.450 „ c) A postatakarékpénztári tanács költségeire . . . 2.000 „ összesen 199.298 frt, bevétel fejében . . 131.600 „ a kezelési hiány tesz tehát 6 7.698 frtot, mely az 1885. évi IX. t.-cz. 6. §-a értelmében a postaforgalmi pénzekből előlegezendő. Ezen kezelési hiányra vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy daczára azon fényes, sok tekintetben meglepő eredményeknek, melyeket a postatakarékpénztárak általában elértek, azok mindegyike fönnállásának első éveiben kezelési költségeit a folyó jövedelmekből képtelen volt fedezni, s csak akkor, midőn a tiszta és állandóan a postatakarékpénztárnál megmaradó betéttőke bizonyos magasságot ért el, jutott azon helyzetbe, hogy szükségleteit saját jövedelmeiből fedezhesse. Az időpont, melyben a m. k. postatakarékpénztár szükségleteit saját jövedelmeiből fogja fedezhetni, annak mikénti felkarolásától és igénybevételétől van feltételezve és arra nagy valószinüséggel akkor lehet számítani, ha a gyűjtött tiszta takaréktőke az 5 millió frtot meg fogja haladni; mely esetben a postatakarékpénztár javára eső kamatkülönbség oly összegre fog rúgni, hogy már abból a költségnek lényeges része kikerül, a tiszta betétösszegnek további szaporodásával ezen jövedelem is arányosan növekedvén, a postatakarékpénztár felesleget is lesz képes felmutatni. Az első években felmerülő pénzbeli hiány megitélésénél azonban figyelembe veendő azon számokban ki nem fejezhető, de tényleg létező erkölcsi haszon, melylyel a postatakarékpénztár működése az ország közgazdasági viszonyainak javitására már is jár és fokozódó mérvben járni fog, mert elvitázhatlan tény az, hogy a leginkább szegényebb sorsú betevők által eddig igen kis összegekben gyűjtött, mintegy 1,200.000 frt tiszta takaréktőke nagyrészt minden haszon nélkül elkallódott és elveszett volna, mig a postatakarékpénztár által a közgazdaságnak tényleg megmentetett. ív. 2