Állami költségvetés - 1882

Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium - Indoklás a földmivelés-, ipar- s kereskedelemügyi magy. kir. ministerium 1882. évi költségvetéséhez

47 minősége hasonlithatlanúl felül ne múlná a hajdanit, s ugy a középbirtoku gazdák, mint a földmives tenyésztők iparkodóbb része az ország nagyobb részében lovainak jó és könnyű értékesítése folytán takarékpénztárnak tekinti a lótenyésztést, melyből kedvezőtlen termések esetén ugy családja fentartását, mint adója megfizetését biztosítja. A belforgalomban előállt, de számszerint meg nem határozható jelentékeny bevételi többlettől eltekintve, még csak azon adatot vagyok bátor felhozni, hogy 12 év előtt alig egy millió forintra rúgott az ország határain egy éven át kivitt lovak értéke, mig az évről-évre fokozatosan emelkedett ló-export folytán ma már 7—8 millió között változik a külföld részére nálunk egy éven át vásárolt mintegy 25—28 ezer darab ló értéke. Habár tehát úgy a számok kényszerítő hatalma, mint az országszerte nyilvánuló tények valósága megczáfolhatlanul bizonyítja azt, hogy Magyarország lótenyésztése jelentékeny haladást tett, azért még sem ringathatom magamat azon hitben, mintha a tökélynek csak némileg megközelítő foka is el volna érve, sőt inkább be kell ismernem, hogy e haladás csak részleges, azaz csak odáig terjed, a meddig az állami méntelepek befolyása közvetlenül és közvetve ér, és épen miután a jelen kedvezőbb állapot majdnem kizárólag, vagy legalább is túlnyomólag az állami méntelepek intézményére támaszkodik, e kedvezőbb állapot fentartását, sőt okvetlenül szükséges további fejlesztését, magában az országos lótenyésztésben jövőre biztosítva nem látom. Nem lehet czélja ugyanis az államnak örök időkre fentartani az állami lótenyészintézetek jelen mérvű költséges szervezetét, sőt a kitűzött terv szerint arra kell törekednie, hogy oly állapotokat teremtsen az országos lótenyésztés terén, miszerint az állami lótenyészintézetek létszáma idővel fokozatosan apasztható, s végre egy kis számú törzsre szorítható legyen, mely csupán a tiszta vér forrását képezze. E czéltól azonban felette messze állunk. Magyarországnak 2 milliót meghaladó lólétszámában mérsékelt számítás szerint 250—300 ezer oly minőségű anvakancza van, melyek mint az országos lóte-