Állami költségvetés - 1873
Vallás- és közoktatásügyi ministerium - Előterjesztés a vallás- és közoktatási magy. kir. ministerium 1873. évi költségvetéséhez
A képzőművészeti czélokra 1872-ben felvett 20.000 frtnyi javadalom azon sokféle szükségletnek, mely ezen téren nyilatkozik, meg nem felel; minek világos jele, hogy az 1873. évi javadalomból, — csak néhány nagyobbszerü megrendelés után fennmaradt összegből, a képzőművészeti tanács által ösztöndijakba részesitendő ifjak iránti javaslatnak csak ugy lehetett eleget tenni, hogya külföldi műintézetek látogatására szándékozó fiatal művészeknek ösztöndijai 4—500 frtra szállitattak le, mi nagyon is szerény összeg, mely mellett kizárólag tanulmányaiknak egy éven át csak a legnagyobb megszorítással szentelhetik magukat. Ehez járul, hogy, mint az a közoktatás állapotja iránti jelentésben részletesben kifejtetett, a nagyobb művészet, mint történelmi és egyházi festészet, melyek pedig minden helyes festészeti iránynak alapjai, s a szobrászat, ez utóbbi már a felhasznált anyag (márvány, érez) költségesb voltánál fogva, a nagy közönség s a műegyletek által még eddig távol sem gyámolittatik oly mérvben, mint azok felvirágzására szükséges, s igy még egy kis időig az állam támogatására szorul. Már pedig 20.000 frtból a történelmi festészetet, a heroicus táj festészetet megrendelésekkel ellátni, a keletkező ifjabb tehetségeket nagyobb számban legalább oly ösztöndijakkal ellátni, hogy gondtalanul művészetüknek szentelhessék magukat, ezenkivül a művészet népszerüsitésére, s a tudományos ismeretek szélesb körökben terjesztésére oly nagyjelentőségű, nálunk vajmi kezdetleges állapotban tengő sokasitó művészeteket (mint a réz és fametszet, fény és kőnyomat, stb.) erélyesen istápolni s a szobrászatot, mellszobrokon túl, mi tulaj donkép a szobrászatnak csak másodrendű ága, hathatósan felkarolni teljes lehetlen a nélkül, hogy az adott javadalom kisebb nagyobb mérvben el ne forgácsoltassék a nélkül, hogy abból nagyobb s tartosb haszon háromoljék a nemzetre. A képzőművészetek jelenlegi zsenge korában is legalább 40—50.000 frt szükségeltetnék a fentjelzett sokféle czélokra; s maga a képzőművészeti országos tanács 40.000 frtra kérte a javadalmat emeltetni. Tekintve azonban, hogy művészeti czélokra a rendkivüli rovat alatt, az 1873. évi világtárlaton vásárlandó hazai műczikkekre 10.000 frt felvétetett, reménylhető, hogy lehető legnagyobb takarékosság szemmeltartása mellett, 1873-ban 25.000 frttal a legsürgösb szükségletnek megfelelni, s legalább a szobrászatban is az eddigieknél némileg jelentékenyebb megrendeléseket tenni lehetend; nehogy e téren is, ha belföldi művészeink műveit tanulmányozni akarjuk, külföldre utazni kénytelenüljünk. — A szobrászatot illetőleg tudva lévő dolog, hogy egy teljesen alkalmas, azaz erek, foltok és repedésektől ment, s egy életnagyságú szobor faragásához szükséges márványdarab maga közel 1.000—2.000 frtba sőt többe is kerül, ugy, hogy egy egész emberalakot ábrázoló szobor még szerény, de államhoz nem méltatlan, azaz tisztességes dijazás mellett három- négyezer forinton alúl ki nem állitható. A zenészeti ösztöndijakra (20. fej. 5. cz. 16. r.) felvétetett 2.500 frt, ugyanannyi mint tavai; s ez e helyütt csak azért emlittetik fel, mert az 1873. évi költségvetésben az 1872. évben megszavazott 2.500 frt az illető rovatból sajtóhiba folytán kimaradt.
