Állami költségvetés - 1871
Közmunka és közlekedési ministerium - Államvasutak jövedelme
18 Teméntelen marad még fenn közlekedési ügyünk kifejtésére nézve azonfelül, mi az állam, mint olyan által teljesitendő, a megyéknek s hatóságoknak saját területükön s végre a községeknek mint olyaknak. E feladatok megoldása egyik — bizonyára legfőbb sarkkövét a közmunkák helyes rendezése képezendi. A képviselőház érezte azt, midőn kimondotta, hogy a közmunka rendezésére nézve minél előbb terjesztessék elő törvényjavaslat. Meg van győződve a kormány is ennek sürgető szükségéről s el van határozva javaslatát minél előbb a ház elé terjeszteni. De addig is mig ez megtörténnék, alkalmat vesz magának elmondani a főelveket, melyekre e törvényjavaslatot alapitandónak véli. Hazánkban a régtől fogva létező közmunkateher az 1844-ki 9. t. cz. által szabályoztatott. E közmunka által állíttattak elő 1850-ig minden csinált utaink, azok is, melyek azóta az állam kezelése alá jutottak, azok is, melyek a megyék hatósága alatt maradtak. Tekintve az egész közmunkarendszert, azt találjuk, hogy megfelelőleg a régi közlekedési eszméknek a közmunka, gyakorlatban majdnem kizárólág, az utépités eszméj ével ugyanazonosittatott. Ezen elv következménye lön, hogy azon vidék, hol az anyag hiányában kőutakat maga a közmunka által előállítani nem lehetett, összeköttetési eszközök nélkül maradt, a közmunka pedig vagy épen nem, vagy nagyon hiányosan lett felhasználva, és ilyen az országnak igen nagy része, — az egész sikság — az ország épen azon része, hol a közlekedési eszközök legnagyobb szüksége áll fenn, nemcsak a talaj természeténél fogva, de azért is, mert a tömeges termelés és szállítás éppen itt van keletkezőben vagy emelkedőben. E hiánynyal szemben tehát olyannak kellene lenni jövőre a közmunkatehernek, mely a közlekedési eszközök létesítése végett megállapittatni fog, hogy az e czélra, az ország minden pontján a legokszerübben felhasználtathassék. Második hiánya közmunkarendszerünknek, hogy az a természetben leszolgálásra van alapítva. Hosszasan lehetne ennek hátrányait közgazdasági tekintetekből fejtegetni, de kerülve a hosszasb fejtegetést, röviden rá kell mutatnunk mégis, különösen arra, miként az minden hátrányával bir a kényszer- a robotmunkának. — Idejét, munkáját veszti mellette az, ki e szolgálmányt teljesiti; veszt az, kinek számára a munka teljesíttetik, s veszendőbe megy, főleg munkája ideje annak, ki távolabb pontokról jön. A közhatóságot azon állapotba helyzi, hogy a természetbeni munkát nem rendelheti el akkor, midőn az utak állapota a javitást leginkább megkívánná, midőn a rögtöni helyrehozás nagyobb rongálásoknak vehetné elejét, hanem kénytelen a közmunkát akkorra halasztani, midőn Ítélete szerint a munkaköteles gazdasági teendőiben legkevésbé zavartatik, miként azt az 1844-ki 9. t. cz. is rendeli. — Pedig
