A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-04 / 1. szám
38 HÚSVÉT a hét földekre is, hogy a termést a vihar, a jégeső el ne verje. A tavaszi ünnepkörben nagy jelentőséggel bírt a hímes tojás. A tojás ősidők óta a termékenység és az újjászületés szimbóluma. A hímes tojásnak a nép varázserőt tulajdonított. Hitt a tojás óvó-védő, bajelhárító erejében. Hatásosnak vélték villámcsapás, tűz elhárítására. Hittek gyógyító erejében. Aki hímes tojást tesz a mosdóvízbe, az egész évben egészséges és szép lesz. A hímes tojás héjával gyógyították a beteg állatokat. Ellenszere volt a szellemverésnek. A tojáshéját azonban rontásra is fel lehetett használni, ezért tilos volt a tojás héját eldobni. A hímes tojás ereje nemcsak annak piros színétől adódik (bár a piros szín kezdetektől az élet színe és mágikus erőt tulajdonítottak neki), hanem hatékonyságát főleg a tojásokon található rontáselhárító jelek (kéz, csillag, kereszt) és a totemisztikus rajzok növelték. A rontáselhárító jelek szimbolikus jelek. A kéz, a szem az egész embert, az állatok testrészeit, az egész állatot szimbolizálják. A megrajzolt szem vagy kéz elriasztja az ártó szellemeket, hatalmakat, védelmet nyújt ellenük. A totemisztikus rajzok még inkább növelték a tojás hatékonyságát. Azért kerültek a tojásra, mert az emberek hittek az állatősben, annak bajelhárító erejében, illetve abban, hogy az állatős szimbólikus jelével ellátott tojás elfogyasztásával egyesülnek az állatőssel, s az állatős megsokszorozza erejüket. KAPLÁRIK ZSUZSANNA
