A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)

1996-04-04 / 1. szám

magyar falvakban ez a tél­­temtő szokás viszont áttevődött a feke­tevasárnapot kö­vető virágvásár napra. Ezen a napon a lányok egy szalma­bábut - ame­lyet kiszi, kisze, kiszőce, kice­­vice, banya, stb. megneve­zéssel illetnek - az előző év őszén és az év farsangján férjhez­­ment menyecskék ruháiba öltöztetve énekszó mellett végigvisznek a falun, majd a falu végén a ruháitól megfosztott kiszét vízbe dobják, elégetik vagy szét­tépik. A kiszebábu felte­hetőleg a valamikori em­beráldozat mardványa, amelyet a pogánykori népek a tél végén mutattak be a vegetáció szel­lemének, illetve az emberáldozat a megsze­mélyesített vegetációs szellem, akinek ha­lála és feltáma­dása a termé­szet megúj­hodását, a ta­vasz bekö­szöntését kí­vánta elősegí­teni. A kiszeha­­jtást kísérő dal­lamokban a tél­­kiűzésnek, a tavasz­­várásnak századunkban már csak nagyon halvány jegyei mutatkoznak. A kiszebábu segítségével elsősorban a betegsége­ket, a dögvészt, a halált, a jégesőt, a böjti ételeket kívánják kivinni a faluból. A vegetációs szellembe vetett hit, a fák és egyál­talán a növényzet tisz­teletének maradványa a tavaszi ünnepkörben gyak­ran megjelenő zöldág. A zöldágnak a nép tisztító­bajelhárító, ugyanakkor termékenységvarázsló szerepet is tulajdonít. A húsvéti ünnepkörben u­­gyancsak virágvasár­nap jut nagy sze­rephez, a zöldág, a zöldághordásnak vagy villőzésnek nevezett szokás­ban. E szokás fő célja a termékeny­ség átvitele ember­re, állatra. A kiszeha­­jtás befejeztével a lányok körülvitték a falun a tojásokkal, sza­lagokkal feldí­szített zöld ágat. Hitték, hogy ez­zel beviszik a faluba az új éle­tet, a tavaszt, a termékenységet. A zöld ág a ter­mékenység és az élet örökkévalósá­gának szimbó­luma. A zöld ág termékeny­ségét növelték még a rajta elhe­lyezett tojások, ame­lyek mint az új élet és a termékenység hor­dozói még inkább növelik a zöld ág hatékonyságát. Barkaszentelés Virágvasárnapi szokás a bar­kaszentelés is. Mi­vel az egyház nem tudta a fákhoz fűző­dő ősi tiszteletet, va­lamint a fák és a nö­vények mágikus ere­jében való hitet kiir­tani, a zöld ágat is felvette szentel­­ményei közé, s új ér­telmezést adott e pogánykori hiede­lemnek. Virágvasár­nap az egyház Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére szenteli meg a zöld ágakat. A barkának a nép bajelhárító, gyógyító szerepet tulajdoní­tott. A szobába nem volt szabad bevinni, ne hogy sok legyen a légy és a rovar. Az eresz alá tűzték, hogy megvédje a házat a villámlástól, a tűzvésztől. Vihar, villámlás idején a tűzbe dobták, hogy a villám ne csapjon bele a házba. a hét HÚSVÉT Zöldágjárás Kékkúton

Next

/
Thumbnails
Contents