A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-03-15 / Próbaszám
a hét MŰVÉSZÉT 49 AT HOME GALLERY Somorja, Gazdasor, vadonatúj társaság. Az első emeleti négyszobás lakás Kiss Csaba és felesége, Suzanne otthona. Ők ketten, és Pötyi névre hallgató gyönyörű dalmata kutyájuk a nagy lakásnak csak egy szobáját vették birtokba. A többi a művészeteké, az értéké, a szépé. A Kiss házaspár házi galériája nyitott, hogy otthont adjon a művészeteknek, és a művészeteket kedvelő közönségnek. Csengetésemre a házigazda nyit ajtót. Kiss Csaba egy ideig idegenvezető volt Pozsonyban, jelenleg fordítóként dolgozik. Kanadába utazott, hogy nyelvtudását tökéletesítse. Ott ismerte meg azt a Kuala Lumpuri születésű szép kínai - maláj lányt, aki később a felesége lett, és vele jött Szlovákiába, Somorjára. Azt hiszem, leginkább a művészek képesek láttatni azt, hogyan mozog a világ. A művészeti alkotások elgondolkodtatnak, gyönyörködtetnek, üzenetet közvetítenek. Össze is kovácsolhatják az embereket. Nyitottabbá tehetnek bennünket. Szeretném, ha mindehhez mi is hozzájárulhatnánk azzal, hogy létrehoztuk ezt a kis galériát. Legyen ez egy fénysugár, egy sziget mindazok számára, akik ezt igénylik. Később esetleg irodalmi esteket is rendezhetnénk, költőket, írókat hívnánk meg, akik bemutatnák írásaikat, akikkel beszélgethetnénk. Amolyan meghitt, családias légkörben. Persze, jó lenne továbblépni. Terjedelmesebb, nagyméretű képek vagy szobrok ebben a lakásban megnézhesse a többi alkotást is. Kinek a munkáit láthatjuk majd az AT HOME galériában? Baranyay András és Pásztor Gábor budapesti művészek és Csáder Judit pozsonyi fotóművész nevét említhetném egyelőre. Ők azzal támogatnak bennünket, hgoy elhozzák ide az alkotásaikat. Csáder Juditnak a Párizsban látható kiállítási anyaga kerül át hozzánk. Anyagi támogatást honnan kapnak? Honnan remélnek? Ez bizony nehéz dolog. Tudja, bennünket az bánt, hogy bár van a kultúrára is pénz valahol, ám nem biztos, hogy azt igazságosan osztják el. Azért reménykedünk, mert a mi anyagi helyzetünk mellett ezt nem tudnánk hosszú távon csinálni. Különböző alapít-Kiállítóterem az első emeleten Aki mostanság galériát nyit, ráadásul a saját lakásában, az sokak szerint vagy örült, vagy unatkozó milliomos... Tény, hogy nagy adag megszállottság kell hozzá. És persze egy kis őrültség is. De milliomosok sajnos nem vagyunk. Amikor ideköltöztünk, annyi hely volt körülöttünk, olyan tágas tér, hogy eszünkbe jutott: ezt kiállítóteremmé kell varázsolni. A bátyám, Somorjai Kiss Tibor, és felesége, Károlyi Zsuzsanna képzőművészek. Budapesten élnek. Az ő alkotásaikból állt össze az első tárlat anyaga. Minden mást - a pontlámpákat, a képek kereteit, a plakátokat, ismertetőket - saját zsebünkből álltunk. Az emberek örültek. Becsülték, amit csináltunk, és biztattak: ne hagyjuk abba. Aki kíváncsi a kiállításra, az egyszerűen csak becsenget önökhöz és besétál a nappaliba? Pontosan. És mindenkinek nagyon örülünk. Van persze egy nyitvatartási beosztás, amely a berjáratnál volt kifüggesztve, azonkívül néhány újságban is tudattunk magunkról. Nagyon kellemes meglepetés ért minket a megnyitón. Több mint száz érdeklődő eljött. Egyébként ez Kanadában egyáltalán nem szokatlan dolog. Több ilyen házi galéria is működik. Mi itt Közép- Európában - több oknál fogva is sajnos eléggé befelé forduló, zárkózott fajta vagyunk. Ha sikerülne elérnünk, hogy a tárlatainkat minél több ember látogassa, talán egy nagyobb baráti társaság is kialakulhatna. Talán megpróbálhatnánk áthidalni azt a szakadékot, amely hétköznapi létünk és a művészet között tátong. Ilyen módonkeressük a kommunikáció lehetőségét. nem férnek el. Dédelgetett álmunk, hogy a somorjai zsinagógát kiállítóteremmé alakítsuk át. Úgy gondolom, ez az álom rövid időn belül meg is valósul. Addig is, hogy minél több ember láthassa Somorjai Kiss Tibor alkotásait, az újonnan megnyílt Bavaria vendéglőben állítottuk ki azokat. A falak üresek votak, a tulajdonos készséges, művészbarát ember. Semmi akadálya nem volt tehát az együttműködésnek. Akiknek pedig tetszettek a Bavariában látható képek, szívesen látjuk, hogy ványokhoz fordultunk, és most várunk. Faggathatom az álmairól? A feleségem és én nemsokára hosszabb időre Kanadába utazunk. Szeretnénk ott is létrehozni egy ilyen kis galériát. Arról álmo dunk, hogy a közép-európai és a tengerentúli művészek között sikerül egy őket összekötő hidat verni. Bemutatni őket egymásnak. Nagyon jó lenne. KLEIN MELINDA Fotó: Somogyi Tibor
