A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-03-15 / Próbaszám
a hét A TEMA 5 Mit ér a sajtó, ha magyar? A szlovákjai magyar sajtónak az első világháború óta háromszor kellett önerőből indulnia. Az első Csehszlovák Köztársaságban egyszerűen betiltották a magyar sajtótermékek behozatalát, 1945-48 között még hazai magyar sajtótermék sem jelenhetett meg, 1989 után pedig a gazdasági reform negatív következményeivel kellet szembenéznie. Visszalapozva közel nyolcvan év termését, volna mire büszkének lenni. A magyar sajtó rengeteg értéket mutatott fel. Vajon így lesz a jövőben is? Az 1989-es forradalmi változásokat követő év a hazai sajtó aranykora volt. A lapok szerkesztőségei gyorsan "váltottak”, az addigi sorok közti írást felváltották a tények. Egyszerűen öröm volt újságot írni. Nem elhanyagolandó tényező, hogy a nyomdai és terjesztési árak 1990-ben nem változtak, aránylag olcsón lehetett előállítani s így eladni is a lapokat, az olvasók pedig negyven év maszlag után nap mint nap információéhesen várták a sajtót. A szlovákiai magyar lapok jó helyzetbe kerültek, a pártállamból megmaradó sajtótermékek mellett megalakultak az első konkurens újságok. Történelmi pillanat volt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen által kiadott Nap megjelenése 1989. december 15-én. A Nap eleinte heti két alkalommal jelent meg arra várva, hogy a szerkesztőség kiépítését követően napilappá alakuljon. Sajnos nem így történt: közbeszólt a pénz, és a kiadó javára legyen mondva, nem vállalták a többmilliós adósságokat és nem ismételték meg a Verejnosť és a Slovenský denník hibáit. Hetilapként a Nap 1995 nyaráig jelent meg. Pozitívumként kell elkönyvelni a Gálán Géza magánkiadásában megjelent Lehetőség elindítását. Az összes többi laptól eltérően ez a lap - elsőként Szlovákiában - magántőkéből készült, soha semmilyen támogatást nem kapott. Akkor, amikor hetilapjaink és folyóirataink állami dotációval jelentek meg, a magánlap, megoldatlan terjesztéssel, és tulajdonképpen komolyabb olvasói igény hiányában törvényszerűen szűnt meg. Sokkal rosszabb helyzetbe került az addig olvasott és közkedvelt Nő. A Nőszövetség Živena kiadója lemondott a lapról és a szerkesztők hiába kerestek kiadót. A lap háromszor indult újra, s bár anyagilag vékony jégen táncol, jelenleg színvonalas családi folyóiratként jelenik meg. 1991 februárjában próbaszámmal jelentkezett a következő új lap, a Szabad Földműves hetilap szerkesztőségére alapító Szabad Fölműves Újság - később Szabad Újság. Kiváló lehetőséget kínált arra, hogy a monopolhelyzetű Új Szó konkurrenciája lehessen. Egy megszakítással 1993 nyaráig bírta, azóta a Madách-Posonium kft. kiadásában hetilapként jelenik meg. Egyetlen napilapunk maradt meg a piacon - az, amely 1949-től napilapként jelenik meg. Az Új Szó a forradalmi napokat követően először baloldali, majd független napilapként mutatkozott be az alcímben. Az 1991-es nyereséges évet követően - nagyon okosan - úgy döntött a szerkesztőség, hogy privatizálja az Apollopress, majd később a Slovakopress állami vállalat kiadásában megjelenő lapot. Ehhez kellett (folytatás a 6. oldalon) Magyar sajtó Csehszlovákiában a két világháború között Indulásától kezdve küzdelmes volt a csehszlovákiai magyar kisebbségi sajtó helyzete. Történelmi előzményeit tekintve gazdag múltja volt, minthogy a sajtóhagyomány a 18. század utolsó két évtizedében indított magyar nyelvű lapokig nyúlt vissza /Magyar Hírmondó, Pozsony, Magyar Museum, Orpheus, Kassa, Mindenes Gyűjtemény, Komárom/. Az 1918-as államfordulat után a magyar nyelvű újságok többségét betiltották, sőt a húszas évek közepéig behozatali tilalommal sújtották a magyarországi könyveket és az időszaki sajtót is. A kisebbségi magyarság arra kényszerült, hogy saját erőből szervezze meg sajtóját, biztosítva a közel hatszázezres magyarság tájékozódását. Az újonnan megjelenő lapok kiadását politikai és kulturális szervezetek, valamint magánszemélyek vállalták. Hihetetlenül magas volt a megjelent sajtótermékek száma. A sajtóbibliográfia szerint 1918 és 1938 között összesen hatszázhatvanhat magyar nyelvű sajtótermék jelent meg. A Szlovák Állam (eredeti nevén: Szlovák Köztársaság) időszakából - 1939 és 1944 között - további kilencvenhat sajtóterméket tartanak nyilván. A nagy számok mögött nemcsak a liberális sajtótörvényt kell látnunk, hanem a kisebbségi sors rendezetlenségét is. A folyóiratok jelentős része ugyanis tiszavirág-életű volt. Példányszámuk (mai mércével mérve) alacsony, mindössze néhány ezer. A folyóiratok jelentős részét magánkezdeményezésből adták ki, kevés kiviteltől eltekintve azonban különösebb értéket nem képviseltek. A nagy számokra jellemző, hogy 1920-ban Szlovákiában kilenc napilap jelent meg, a hat szlovák napilappal szemben. A megjelenő napilapok közül a legismertebb a Prágai Magyar Hírlap (PMH) volt, mely az egyesült magyar ellenzéki pártok kiadásában jelent meg 1922 és 1938 között. A munkatársak között képzett újságírókat, jó tollú írókat (Darvas János, Győry Dezső, Neubauer Pál, Szvatkó Pál stb.) találhatunk. Nagy népszerűségnek örvendett a (második) Magyar Újság (1933-1938), melyet a PMH korábbi főszerkesztője, a kiváló tollú Dzurányi László szerkesztett. A lap felelős szerkesztője Győry Dezső volt. A baloldali sajtótermékek közül kitűnt színvonalával a Magyar Nap (1936-1938), melynek munkatársi gárdáját kiváló magyar értelmiségiek (Fábry Zoltán, Balogh Edgár, Szekeres György, Vass László stb.) alkották. Az ismertebb napilapok közül megemlíthetjük a Kassai Naplót (1919-1929) és a Kassai Újságot (1919-1938). Az első Magyar Újság (1919- 1928) a Magyar Nemzeti Párt támogatásával jelent meg. A baloldali sajtótermékek közül a Kassai Munkás (1907-1937, később 1922-től Munkás) a legrégibb sajtóterméknek számított. Az első köztársaság időszakában több mint harminc irodalmi és kritikai folyóirat jelent meg. Nagy részük egy-két számnál tovább nem jutott. A legjelentősebb folyóirat Tűz címmel jelent meg (1921-1923), előbb Pozsonyban, majd Bécsben. Szerkesztője az emigráns Gömöri Jenő Tamás volt. Viszonylag hosszú időt ért meg a pozsonyi Toldy Kör kiadásában megjelent Új Auróra című almanach (1922- 1932), melynek színvonala nem mondható igényesnek. A magyar irodalmi életben meghatározó szerepet vállalt a Képes Hét (1928-1932), mely a Prágai Magyar Hírlap mellékletének önállósításával jött létre. A harmincas években induló irodalmi és kritikai folyóiratok közül az ún. Masaryk-Akadémia kiadásában megjelent Magyar Figyelőt (1933-1935) említhetjük. Az Új Munkának egyetlen száma jelent meg (1931) a színvonalasnak ígérkező folyóirat sorsát magyar ellenzéki pártok elutasító magatartása pecsételte meg. Meghatározó szerepet töltött be a Magyar írás (1932- 1937), valamint a Magyar Minerva (1930-1939). Ismeretterjesztő és irodalmi folyóiratként jelent meg (elsősorban a falusi lakosság számára) a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület kiadásában a Magyar Vasárnap (1931, 1934-1938). Az ifjúsági lapok közül a losonci A Mi Lapunk (1921- 1932) és a legismertebb gyermeklap, a Szivárvány említhető (1929-1938). A legrövidebb életű vidéki folyóiratok között az ipolysági A Hét (1929-1934), valamint az eperjesi Irodalmi Szemle (1928-1930) elsősorban mint “lapelőzmények” érdemelnek említést. Egyik lap sem tartozott a színvonalas újságok közé. A Szlovák Állam idején néhány hetilap mellett (Nyitra Vármegye, Szepességi Hirlap, Új Világ) meghatározó szerepe két napilapnak, az Esti Újságnak és az Új Híreknek volt. 1941 decemberéig jelentek meg. Megszűnésük után a Magyar Hírlap (napilap) és a Magyar Néplap (hetilap) vállalta az irodalmi élet támogatását. Tevékenységüket tekintve a Somos Elemér által szerkezteit Esti Újság és a Magyar Hírlap emelkedett ki. Az irodalmi lap működését pótolta a Magyar Album kiadása, miután a hatóságok az irodalmi lap megjelenését nem engedélyezték. A könyvsorozatnak álcázott kiadvánnyal sikerült kijátszani a Szlovák Állam nemzetiség -ellenes politikáját, mely a magyarok esetében a reciprocitás elvétől (azaz a Horthy-rendszer által az ott élő szlovákoknak biztosított jogoktól) tette függővé egy-egy intézmény, sajtótermék engedélyezését. Két és fél évtized után így tűnt el egy gondolat, mely vezérlő elvének a demokráciát tekintette, a nemzetállam eszméje azonban kezdettől fogva akadálya volt annak, hogy a másság elfogadásának az elve az emberi tisztesség és a politikai gyakorlat része legyen... Mire a fegyverek 1945- ben elhallgattak, úgy köszöntött ránk a várva várt béke, hogy annak sem lehetett igazán örülni, hogy túléltük a poklot, a háború szörnyűségeit. FONOD ZOLTÁN
