A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-03-15 / Próbaszám
40 INTERJÚ a hét Gazdák vannak és lesznek!- Az 1991-ben jóváhagyott földtörvény kapcsán hazánkban - negyvenéves szünet után - újra érték lett a föld. A szövetkezetesített földek nagy része visszakerült a tulajdonosokhoz. Mégis, vannak-e gazdák, akik számára a mezőgazdaság nem foglalkozás, nyolcórás napi munka, hanem életforma. Erre a kérdésre kerestünk választ Botló Katalinnál, a dunaszerdahelyi Agro-kontakl Alapítvány ügyvezető igazgatójánál. Már hogyne lennének gazdák, csak nem biztos hogy olyan lehetőségekkel mint a működő nyugati társadalmakban. Tény, hogy a magángazdaságok alakulóban vannak és így egy gazdálkodói réteg is kialakulóban van. Egyre többen próbálkoznak gazdálkodással több-kevesebb sikerrel és persze vannak olyanok is akik nem igazán a piacra termelnek. Viszont én hiszem, hogy egyre többen lesznek azok akik sikeazaz szakmailag képezzék magukat. Enélkül, szerintem, nincs sikeres vállalkozás. Van-e az eddig végzettek között sikeres magángazda vagy olyan szakember, aki ismereteit mezőgazdasági vállalatnál hasznosítja? Ismereteim szerint van. Nem szeretném azt állítani, hogy azért lett sikeres, mert a tanfolyamot látogatta, de arra vonatkozóan semmi közöm a mezőgazdasághoz. Több éve foglalkozom tanfolyamok szervezésével, illetve továbbképzéssel s komoly tapasztalatokat szereztem ezen a téren. Nagyon sok szakemberrel dolgozom, s nem csak agrárszaktekintélyekkel. Van persze a vonzódásnak személyes, érzelmi háttere is. Nagyszüleim gazdálkodtak és talán tőlük örököltem a földhöz, a mezőgazdasághoz való viszonyomat, Azért a föld az úr résén fognak gazdálkodni. Remélem nem hat szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy ehhez szeretne alapítványunk valamilyen módon segítséget nyújtani. 40 év kiesés után, a szövetkezetesítés korszaka után van-e igény a földtulajdonosok részéről arra, hogy a földből a mezőgazdaságból éljenek meg? Szerintem a szövetkezetesítés korszakának - ha ezt korszaknak lehet nevezni - Igazán nincs vége, csak éppen új alapokra kell helyezni. Ennek egyik formája a szövetkezetekbe való tömörülés tulajdonosi alapon, ami nem azt jelenti, hogy magángazdaságok, farmok nem működhetnek hatékonyan. A 40 év kiesés viszont komoly károkat okozott. Kiesett egy generáció - hiányzik az apáról fiúra átadott hagyomány és az ezzel összefüggő ragaszkodás a földhöz, ahhoz a kemény, de szerintem nagyon szép munkához, ami a földműveléssel jár. Látom a gazdaképző tanfolyam hallgatóságán is, kevés az érdeklődő fiatal. Ki az, aki ma gazdaképző tanfolyamot látogat? A hallgatóság sokszínű. Vannak, akik már komolyan foglalkoznak gazdálkodással és ebből akarnak megélni, van aki tervezi, és van aki csak háztájiban csinálja - inkább a saját szükségletére, de szerintem mindenképpen azok, akik rájöttek: bármilyen vállalkozási formába kezdenek, szükséges, hogy erről minnél többet tudjanak, már kaptam visszajelzést, hogy az itt szerzett tudását hasznosítani tudja,. Sok fiatal fordult el a mezőgazdaságtól, gyorsabb meggazdagodást, könnyebb életet remélve más területen. Lehet ma a mezőgazdaságból élni, megélni, uram bocsá’ - meggazdagodni? Az biztos, hogy a mezőgazdaságban végzett munkáért, mint miden nehéz munkáért, nem igen tolonganak , de hogy ne legyek igazságtalan, nem csak a fiatalok. Ez a munka ugyanis “látástól - vakulásig” tart, csak az tudja csinálni, aki szereti is. Szeretni pedig csak azt lehet, amit ismerünk, amihez valamiféle kötődésünk van, vagy aminek a hagyományát folytatni tudjuk. És itt jön elő újból a 40 év kiesés problémája, mert a természetes folyamat megszakadt. Hogy meggazdagodni lehet-e ebből a munkából? Talán látványosan és gyorsan nem, de ismerek embereket, akik ebből élnek - és nem is rosszul. Egy biztos: a mai helyzet nem kedvez a mezőgazdaságnak és ezért megélni belőle nagyon nehéz. Mégis ez a jövő, főleg ott, ahol erre minden lehetőség adott - jó föld, időjárási viszonyok, hagyomány stb., és az iparban nincs lehetőség arra, hogy elhelyezkedjenek. Botló Katalinnak mi köze van a mezőgazdasághoz? Hogyan jutott eszébe ezen a területen vállalkozni, s bejöttek-e az eddigi elképzelései? Szociológus vagyok, úgyhogy látszólag gyerekkoromat falun töltöttem, a mezőgazdaság tehát nem teljesen idegen számomra. Az ötlet, hogy gazdaképzővel foglalkozzam egyszerűen csak abból a felismerésből adódott, hogy hiány van és volt ezen a területen, érdemben nagyon kevesen foglalkoznak vele. Tudtam, hogy a mezőgazdaságban dolgozókat nem lehet kommersz alapon oktatni, túl sokba kerülne. Többek között ezért is voltunk kénytelenek létrehozni az Agro-kontakt Alapítványt. A véletlen is közrejátszott. Amikor a gazdaképzőt terveztem, Dunaszerdahelyen találkoztam a Mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetem rektorával, dékánjával, az egyetem tanáraival, akik az ötlet kapcsán ígéretet tettek, hogy elvállalják a gazdaképző tanfolyam szakmai irányítását és a gyakorlati oktatás nagyobb részét. így tanultam bele én is a gazdaképzésbe. Elképzeléseim? - Egy percig sem kételkedtem abban, hogy ezt csinálni kell, hogy szükség van rá. Talán öt, hat év múlva, ha a földnek piaci értéke lesz, sokkal többen fogják igényelni ezt az oktatási formát. Olyan előadókat szereztünk a gazdaképzőbe, akik élnek-halnak ezért a szakmáért. Akiken látszik, a szakmájuk a hobbijuk, és akik tudásukat át akarják és át tudják adni - ezt észreveszik és értékelik a hallgatók is.-cs-
