A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-19 / 2. szám
22 VÁLASZÚT a hét Lapunk korábbi számaiban már bemutattuk a Válaszút Alapítványt és felvázoltuk céljait. Részletesebb és pontosabb információkért ezúttal Hégli Dusánhoz, az alapítvány egyik létrehozójához fordultunk. A kérdés természetesen az, egyáltalán hogyan jut eszébe valakinek, hogy egy alapítványt hozzon létre.- Hasonlóan bármilyen kulturális tevékenységet folytató társulathoz, mi sem bővelkedtünk anyagiakban, így szponzoroktól próbáltunk anyagi segítséget kérni. Azonban a fellépéseinket követő beszélgetések során kiderült, nem csak az úgynevezett modernkori mecénások támogatnák a kultúrát, hanem az egyszerű emberek is. Még azok is, akiknek egyáltalán nincs erre anyagi lehetőségük. ‘‘Fiam, nekem azt is meg kell gondolnom, tejet vagy kenyeret veszek. De itt van ez az államkötvény. Ebből én még egy fillért nem láttam, ha el tudjátok adni, én bizony odaadom nektek.” Természetesen a hallottak szöget ütöttek a fejembe és bankszámla-nyitás helyett egy alapítványt hoztunk létre. Persze ki kellett találni, hogyan működhetne ez az egész rendszer, értékpapírpiacon járatos emberekkel beszélgettünk, tárgyaltunk, majd jogászokra bíztuk az alapítvány statútumának kidolgozását és egy olyan “biztonsági rendszer” kiépítését, amely kizárná, hogy bárki tisztességtelenül bánhasson az adakozók pénzével. S miközben elkezdtük ezt az egész dolgot szervezni, olyan lehetőségek fogalmazódtak meg, amelyek messze túlmutatnak egy tánccsoport támogatásán, hiszen körülbelül 250 ezer szlovákiai magyarnak van a privatizáció második hullámából származó államkötvénye. Ez névértéken két és fél milliárd koronát tenne ki. Persze névértéken a kötvények nem értékesíthetők, de egy nagyobb kötvénycsomagot kedvezőbb áron lehet eladni, mint amennyit a jelenlegi felvásárlók kínálnak az egyes kötvénytulajdonosoknak. Tehát a jelenlegi két-háromezer koronás piaci érték helyett egy-egy kötvény érne mondjuk négy-ötezer koronát. Nem beszélve arról, hogy összeakadtam olyan kötvénytulajdonossal, aki már két hónapja “eladta” háromezer koronáért az államkötvényét. A felvásárló ígérete szerint három héten belül meg kellett volna érkeznie a pénznek, amire azóta is várnak. Visszatérve a számokhoz, ha a magyar nemzetiségű kötvénytulajdonosok csupán öt százaléka döntene úgy, hogy elajándékozza államkötvényét, még akkor is mintegy hatvanmilliós tőke gyűlne össze, ami már tekintélyes összeg. Úgy gondolom, a legszerencsésebb az lenne, ha úgy fognánk fel ezt az egész dolgot, mint amikor az önálló Szlovákia megalakulása után közadakozást rendeztek a “szlovák nemzeti kincs” összegyűjtésére. Akadtak olyan szlovák hazafiak, akik aranygyűrűikkel vagy aranyfogaikkal álltak be a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház előtt kígyózó sorba. Szerintem a magyar kisebbség a közeljövőben semmilyen területen nem számíthat jelentős állami támogatásra, ezért magunkon kell segítenünk. S hogy egy valóban megdöbbentő dolgot mondjak, akadtak olyan szlovák nemzetiségű, de természetesen a magyar kisebbséggel szimpatizáló barátaim, ismerőseim is, akik már elajándékozták a Válaszútnak államkötvényük hozamát. Úgy gondolom, a melldöngetés helyett ezen kellene alaposan elgondolkodni.- Tehát húszezer ajándékozó esetén mondjuk akár százmilliós töke is összegyűlhetne. De ki kezelné ezt a tekintélyes összeget és kik kerülhetnének az alapítvány kuratóriumába?- Ahogy a kérdés, úgy a válasz is összetett. Mint említettem, egy biztonsági rendszert dolgoztunk ki a visszaélések megelőzésére. Az alapítvány statútumát megvizsgáltattuk több politikai és polgári szervezettel, mint például a koalíciós pártok szakértőivel és a pedagógusszövetséggel is. Az említett szervezetek támógatónyilatkozata rendelkezésünkre áll, mi több, már néhány parlamenti képviselő is a Válaszútnak adta államkötvényét. A kuratórium létrehozása még egy kicsit odébb van, hiszen a kötvényeket egyelőre nem lehet értékesíteni, tehát pénz sincs a kezünkben. De mint mondtam, már korántsem egy tánccsoport támogatásáról van szó. A kötvény például azzal a konkrét kikötéssel is elajándékozható, hogy annak hozamát mondjuk az oktatásügy támogatására kell felhasználni. Ha a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége révén sikerül összegyűjteni teszem azt kétezer államkötvényt, nyilván a pedagóguszsövetség által kijelölt személy is helyet kap a kuratóriumban, aki értelemszerűen az iskolák, a tanárok és a szülők érdekeit fogja képviselni. Ez ugyanígy érvényes a folklórszövetségre vagy a komáromi Jókai Színházra is, melyek szintén írásos nyilatkozatban biztosítottak bennünket támogatásukról. Hogy konkrét példát mondjak, például ha majdan a Válaszút egy komáromi színházi élőadás költségeit ötven százalékban állja, az adományozó ötven százalékos engedménnyel tekintheti meg az előadást. Ezenfelül szociális, egézségügyi és egyéb intézmények támogatását is tervezzük, valamint ingyenes jogi és gazdasági tanácsadói irodát is szeretnénk létrehozni.- Tehát a Jókai Színház pénztáránál, vagy mondjuk Gombaszögön, vagy a duna Menti Tavaszon elegendő lesz a pénztárosnak kijelenteni, hogy “én bizony támogattam a Válaszút Alapítványt” és féláron tekinthetem meg az előadást?- A rendszer természetesen nem így működne. Tervezzük egy igazolvány, emlékplakett, vagy valami hasonló kibocsátását, amellyel az ajándékozó bármikor igazolhatja támogatói voltát. De ez még a jövő zenéje. Egyelőre az volna a legfontosabb, hogy minél többen megértsük, ez egy olyan lehetőség, amellyel önmagunkon segíthetnénk, ha úgy tetszik összegyűjthetnénk a “szlovákiai magyar nemzeti kincset”, amelynek kamatai mindannyiunk javát szolgálnák. Végül is a privatizációt kárpótlásként kell felfogni, eredeti rendeltetési célja az volt, hogy legalább töredékét visszakapjuk annak, amiből apáinkat kiforgatták. Ezt a töredéket kellene összegyűjteni és a köz érdekei szerint felhasználni. HOLOP ZSOLT Ők is támogattak bennünket Reiter István Tóth Lajos Kvarda József Benke Ferenc Bárdos Gyula Fördős Ferenc Grendel család Csanaky Ede és csal. Agócs Valéria Krommer László Farkas József Sipos Zoltán Holocsy István Csirik Imre Soóky-Gál László Brogyányi András Mede Vencel ifj. Sólymos László Mészáros Gábor Bilek Gábor Mészáros János Sebők Gábor Mészáros András Tóth János Mészáros család Janiga József Tóth Erzsi Kovács Gyula Bankszámlaszám: Bank Austria SR 1002482001 SKK kód banky 8110 “Önmagunkon kell segítenünk”
