A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-19 / 2. szám
a hét at íelkettv e%étt küzvtUKywv Több mint hatszáz vers, szá- zet kedvezett nekik * * ♦ ♦ molatlan töredék, változat, rögtönzés. És két hajósládányi könyv: Attila könyvtára. Ennyi József Attila szellemi és materiális hagyatéka. Azaz leírhatatlanul több, amit minden április 11-én próbálunk újrafogalmazni. Sokan ma is Bibliaként ütik fel a József Attila-kötetet, mintha csak tőle várnának választ, megoldást akár mindennapos gondjaikra is. A költők közül egyedüliként még a szakirodalom is gyakran csak keresztnevén emlegeti őt, mintha még ma is élne. József Attila 1937. december 3-a és 6-a közt vált valóban nagy költővé, a mítoszteremtés rögtön halála után megindult. ’’Harmadnapra feltámada.” De ezzel párhuzamosan megindult a bűnbakkeresés is: ki űzte őt a tehervonat kerekei alá? Kezelőorvosai éppúgy a vádlottak padjára kerültek, mint Horger Antal, Babits vagy Illyés Gyula. Közismert, hogy Attila akár még legközelebbi barátaival is öszszeveszett, mert csupán jó, nem pedig nagy költőnek tartották. Tudatosan készült elfoglalni azt helyet, ami ma már megilleti. Végre minden belemagyarázott eszme, ideológia és sallang nélkül. ”A mozgalomban a többi tulkokhoz soroltak” - írja szabad ötleteiben. A József Attila-kultuszban mindig voltak olyan törekvések, melyek hazugságokat próbáltak népszerűsíteni, de ezek még akkor is sikertelenek maradtak, amikor a politikai hely-Mindig is tudtuk, József Attila nem egyszerűen proletárköltő. Azonban az utókor furcsán bánik a nagy emberekkel, igényt tart egész személyiségükre, legrejtettebb titkaikra is. A nagy ember egészében válik köztulajdonná. S a legnagyobb vihart éppen "szabad ötletei” kavarták; aki csak olvasta, úgy nyilatkozott: rettenetes, ezt nem szabad másnak olvasnia. Kinek szabad, s kinek nem: nincs ember, mérce, erkölcsi alap, aki vagy amely eldönthetné. Hacsak nem maga a költő "utasítása”. "Csak az olvassa versemet, aki engem ismer és szeret...” S hogy miért nem kezdődött el még életében a sem a jó, sem a rossz értelemben vett kultuszteremtés? Életének utolsó éveiben, mikor nagy verseit írta, s mikor betegsége egyre jobban elharapódzott, a hozzá legközelebb állók is nehéz, kibírhatatlan, félőrült emberként beszéltek róla. A társadalom nem tudta be- és elfogadni. Az utókornak már könnyű dolga van. A költőket nem magaviseletből, hanem költészetből kell ’’vizsgáztatnia”. HOLOP ZSOLT 4SI a- ize tetve iééletv, vJcí ezeket ítUt vtvétkeéeéletvül vágyik tv ô tetetette, Iwyy t*. etet víiiz*-t tev-téiev üt oly Uvlyvk elküveééiééül, ttvelyeket {ét ttvet^tetvtvi- Gt vly*\.inviétt vették, tvttvíé ivlvet tvettv tété t\tV iZ^teééék wltveV- O tV LýtýeV"vek, wkit tvettv izeteééek d tikit ezetv kívül ítzétt vettek, ttvetí tvettv tuelétxk elvíieltví tv-zt, Itvyy. tvettv izetetík ■ 'Oyy. kívtítvjtv ü tt tetetet wzété, Iwyy. tve IvavtivJc- • • étv eyét>z életeit vletv luüvltv tü teke vitet tv, Ivítílvv wltwtv jü, kíeílw wléevttv tvííZ“’ tv Itvjvk lettvküeltwvk ft-z ettvletletv, tivítvt d ci vtvtvkltvtv tv- ttvéiz 13 évei ketvttv ütd eievk tvlütüttveíttv vvléevk civJt vázéit ütííltettv , Iwyy txe kükülje*vele tülettv viazwz ettvletek, - ttvílxez íi {crytvJc vvítvtv vetett v- • • éi Hveywlvi-zA vált w ttvetvkelyi izdk ttwvkwldyy íi - ttwvt ftveazítül Ivíttleéée, ttvetvlvelyi d kdlďt íi d kdldy&t kíeiíykéztettv txdty^ofv Hveyvettek, étv tvettv tuelédttv ttvďié kdzuek tví, ttvitvé k&eyp tvettv étv ciiykéziettv ki ttvVvivtlizvt íi kíciiyykézéettv d izélé-t, íittvét twu^yvtv ttveyvettek yyeelüp étv íyy, wktvtttutv ettkvtv letvtvi ■ ■ ^üzie{ /~kttílüvt ttvety {eyvttv ültví í\-Z éjjel elkéyzeltettv, kvyy i zdttvld veiz^ttv d t^ízeiüvet, tvdyyvi i ziyyydtvtvk, Ixú-Zvk lelüle dztďtv véye leiz éi elydtv jü wit ez uteüv tvdtýej -tvevyy lélekzeéeé vetvtví- élek ttveyvtuv d t-vydkdttv, tvettv vvuytd el d wtvdé tvettv vďtyéďk ki d tvyelvettvet iettv Uekdé leítvek íi izüldtvék•••
